Mire való a kormányzati honlap?

  • Kálmán C. György
  • 2012. április 6.

Első változat

Normális ember normális esetben persze nem olvas kormányzati portálokat – én sem, erre is a Facebookon hívták fel a figyelmemet.

A Nemzetgazdasági Minisztérium hivatalos honlapján ugyanis megjelent egy írás, ismeretlen szerző tollából, „Kinek akar ártani Szajlai Csaba?” címmel, Nemzetgazdasági Minisztérium szellemes aláírással.

Nem, nem felháborodott sajtólevelezők szabad fórumán járunk, hanem az ország egyik minisztériumának portálján. Ehhez képest azt, akiről az ismeretlen szerző ír – és azt sem tudjuk, kiről, kinek milyen megnyilatkozásáról nyilvánít véleményt –, „felelőtlennek” nevezi rögtön az írás első sorában, közli, hogy valamely eredményt elvitatni „az olvasókkal szemben is tisztességtelen dolog” (aha, tehát valamilyen újságcikkről kell, hogy szó legyen), „közgazdasági tudatlanságot” vet vitapartnere szemére, az utolsó két mondat pedig a megsemmisítés erejével hat: „A pozitív adatok lesajnálásával a magyar emberek erőfeszítését, a magyar vállalkozók munkáját értékteleníti el – amely egy magyar újságírótól tiszteletlenség a hazájával szemben is. [Új bekezdés.] Költségvetési trendfordulónak vagyunk tanúi Magyarországon, aki ezt nem látja, az vak, aki semmibe veszi a magyar emberek erőfeszítéseit, az pedig felelőtlen.”

De miről van szó?

Voltaképpen nem különösebben érdekes. Csekély utánakereséssel kideríthetjük, hogy a Magyar Hírlapban jelent meg egy cikk a címben említett Szajlai Csaba tollából, amely kritikát fogalmaz meg Matolcsy Györggyel, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetőjével szemben. A magas minisztérium azt hiszi, az egész ország remekül ismeri ezt az írást, mindenki lépten-nyomon, úton-útfélen erről beszél, elegendő tehát leírni ezt a szörnyű nevet (Szajlai Csaba!), és a www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium lelkes és hűséges olvasói azonnal a fejükhöz kapnak, és rögtön borzadva idézik a felelőtlen, tiszteletlen, tudatlan cikket. Azt gondolja továbbá, hogy ha bírálat éri a tárca vezetőjét, akkor azonnal a kormányzati portálon kell reagálnia és minősítenie azt az írást (és annak szerzőjét), amely ezt a vérlázító bűnt elkövette. Erős szavakkal meg kell bélyegeznie a felháborító szöveget – csak így állhat helyre a világ erkölcsi rendje.

Vagy pedig – legyünk hiszékenyek – ez az egész csak egy hisztérikusan túlérzékeny, az internet (és a hatalmi ágak) működésében teljesen járatlan, saját felháborodását nehezen kezelő, túlbuzgó idióta magánakciója.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.