Mire való a kormányzati honlap?

  • Kálmán C. György
  • 2012. április 6.

Első változat

Normális ember normális esetben persze nem olvas kormányzati portálokat – én sem, erre is a Facebookon hívták fel a figyelmemet.

A Nemzetgazdasági Minisztérium hivatalos honlapján ugyanis megjelent egy írás, ismeretlen szerző tollából, „Kinek akar ártani Szajlai Csaba?” címmel, Nemzetgazdasági Minisztérium szellemes aláírással.

Nem, nem felháborodott sajtólevelezők szabad fórumán járunk, hanem az ország egyik minisztériumának portálján. Ehhez képest azt, akiről az ismeretlen szerző ír – és azt sem tudjuk, kiről, kinek milyen megnyilatkozásáról nyilvánít véleményt –, „felelőtlennek” nevezi rögtön az írás első sorában, közli, hogy valamely eredményt elvitatni „az olvasókkal szemben is tisztességtelen dolog” (aha, tehát valamilyen újságcikkről kell, hogy szó legyen), „közgazdasági tudatlanságot” vet vitapartnere szemére, az utolsó két mondat pedig a megsemmisítés erejével hat: „A pozitív adatok lesajnálásával a magyar emberek erőfeszítését, a magyar vállalkozók munkáját értékteleníti el – amely egy magyar újságírótól tiszteletlenség a hazájával szemben is. [Új bekezdés.] Költségvetési trendfordulónak vagyunk tanúi Magyarországon, aki ezt nem látja, az vak, aki semmibe veszi a magyar emberek erőfeszítéseit, az pedig felelőtlen.”

De miről van szó?

Voltaképpen nem különösebben érdekes. Csekély utánakereséssel kideríthetjük, hogy a Magyar Hírlapban jelent meg egy cikk a címben említett Szajlai Csaba tollából, amely kritikát fogalmaz meg Matolcsy Györggyel, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetőjével szemben. A magas minisztérium azt hiszi, az egész ország remekül ismeri ezt az írást, mindenki lépten-nyomon, úton-útfélen erről beszél, elegendő tehát leírni ezt a szörnyű nevet (Szajlai Csaba!), és a www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium lelkes és hűséges olvasói azonnal a fejükhöz kapnak, és rögtön borzadva idézik a felelőtlen, tiszteletlen, tudatlan cikket. Azt gondolja továbbá, hogy ha bírálat éri a tárca vezetőjét, akkor azonnal a kormányzati portálon kell reagálnia és minősítenie azt az írást (és annak szerzőjét), amely ezt a vérlázító bűnt elkövette. Erős szavakkal meg kell bélyegeznie a felháborító szöveget – csak így állhat helyre a világ erkölcsi rendje.

Vagy pedig – legyünk hiszékenyek – ez az egész csak egy hisztérikusan túlérzékeny, az internet (és a hatalmi ágak) működésében teljesen járatlan, saját felháborodását nehezen kezelő, túlbuzgó idióta magánakciója.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.