étel, hordó

Hotel Budapest

  • ételhordó
  • 2013. március 8.

Ételhordó

Préselt libamájtól a forró csokoládészufléig: egyenes út a körszállóban. Budapest hajdani szimbólumának konyháját teszteltük.

A gulyáskommunizmus kialakulásának fontos kelléke volt a vendégcsalogató gulyás is, mivel idegenforgalomról egy évtizeddel korábban - az ötvenes években - szó sem lehetett. De a Hotel Budapest a Szilágyi Erzsébet fasorban nemcsak ennek a törekvésnek vált emblematikus épületévé. A Szrogh György (KÖZTI - Középület Tervező Iroda) tervezte szálló reprezentatív, ám kifejezetten formabontó megjelenésével 1967-es megnyitása idején alighanem a főváros legkülönlegesebb építményének számított, egyúttal - a három évvel korábban átadott Erzsébet híddal egyetemben - a modern Budapest szimbólumának: a trafikárut gyártó állami vállalatok ráálltak, hogy a kulcstartótól a hamutálon át a hőmérőig szuvenírként is megörökítsék, bár ábrázolásának csimborasszója minden bizonnyal az volt, amikor egyforintos (ennyibe került akkoriban egy levél feladása) közforgalmi bélyegként is megjelent: a borzasztó barna háttér előtt leginkább egy hatalmas teleobjektívre emlékeztet.


Nem tudni, hogy az egyébként mindenki által csak körszállónak nevezett hotel mikor ment ki a divatból, de az biztos, hogy nem tegnap óta éreznek nosztalgikus rácsodálkozást azok, akik csak ritkán járnak a Városmajorban: "Jé, ez még létezik?"

Úgy tűnik, igen. Négy csillaga van, 280 szobája, 9 lakosztálya. "Élvezze a szálloda szobáiból a lélegzetelállító körpanorámát, melyet az épület egyedülálló szerkezete nyújt" - olvassuk a beharangozójában. De az étterem mintha függetlenítette volna magát. Háromfogásos napi menüt kínál 1500 forintért, vasárnap pedig 50 százalékos kedvezményt a la carte. Alig van szabad asztal, túlnyomórészt a senior korosztály képviselteti magát az első emeleti, nyáron hatalmas terasszal is kecsegtető helyiségben, amely pontosan a hazai négycsillagos szálló "pártsemleges" éttermének prototípusa. Diszkrét faburkolat, diszkrét felszolgálás, fehér damasztabrosz és -szalvéta, az átlagnál súlyosabb evőeszközök.

A választék azért merészebb; az előételnek rendelt préselt libamáj csipkebogyólekvárral (2900 Ft - minden esetben a kedvezmény nélküli árat jelezzük!) igazán kellemes kezdés, s a tálalás is hibátlan. A napi ajánlatként kínált nyírségi gombócleves (950 Ft) ennyire már nem dobogtatja meg a szívünket, bár biztos vannak, akik élveznék, hogy húsból sokkal több került bele, mint gombócból, de mi sajnáljuk, mert az utóbbi jóval finomabb. Viszont a sertésbordák fűszerkéregben, roppanós zöldségtekerccsel, brokkolis burgonyatortával (3500 Ft) arról győznek meg, hogy az efféle egyszerű húsétel is lehet kifejezetten elegáns. A tepsiben sült lepényhaltekercs pedig, vadrizságyon pesztószósszal (2600 Ft), a könnyedségével okoz kellemes perceket, igaz, a hal súlyához képest kissé túlzás a répás-zöldséges töltelék, a pesztó meg inkább spenótra hasonlít. A forró csokoládészuflé gránátalmapürével (900 Ft) méltó befejezése váratlan lakománknak, amely egyébként kedvezmény nélkül is versenyben lehetne, ha nem egy elfelejtett szállodában szolgálnák fel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.