étel, hordó

Hotel Budapest

  • ételhordó
  • 2013. március 8.

Ételhordó

Préselt libamájtól a forró csokoládészufléig: egyenes út a körszállóban. Budapest hajdani szimbólumának konyháját teszteltük.

A gulyáskommunizmus kialakulásának fontos kelléke volt a vendégcsalogató gulyás is, mivel idegenforgalomról egy évtizeddel korábban - az ötvenes években - szó sem lehetett. De a Hotel Budapest a Szilágyi Erzsébet fasorban nemcsak ennek a törekvésnek vált emblematikus épületévé. A Szrogh György (KÖZTI - Középület Tervező Iroda) tervezte szálló reprezentatív, ám kifejezetten formabontó megjelenésével 1967-es megnyitása idején alighanem a főváros legkülönlegesebb építményének számított, egyúttal - a három évvel korábban átadott Erzsébet híddal egyetemben - a modern Budapest szimbólumának: a trafikárut gyártó állami vállalatok ráálltak, hogy a kulcstartótól a hamutálon át a hőmérőig szuvenírként is megörökítsék, bár ábrázolásának csimborasszója minden bizonnyal az volt, amikor egyforintos (ennyibe került akkoriban egy levél feladása) közforgalmi bélyegként is megjelent: a borzasztó barna háttér előtt leginkább egy hatalmas teleobjektívre emlékeztet.


Nem tudni, hogy az egyébként mindenki által csak körszállónak nevezett hotel mikor ment ki a divatból, de az biztos, hogy nem tegnap óta éreznek nosztalgikus rácsodálkozást azok, akik csak ritkán járnak a Városmajorban: "Jé, ez még létezik?"

Úgy tűnik, igen. Négy csillaga van, 280 szobája, 9 lakosztálya. "Élvezze a szálloda szobáiból a lélegzetelállító körpanorámát, melyet az épület egyedülálló szerkezete nyújt" - olvassuk a beharangozójában. De az étterem mintha függetlenítette volna magát. Háromfogásos napi menüt kínál 1500 forintért, vasárnap pedig 50 százalékos kedvezményt a la carte. Alig van szabad asztal, túlnyomórészt a senior korosztály képviselteti magát az első emeleti, nyáron hatalmas terasszal is kecsegtető helyiségben, amely pontosan a hazai négycsillagos szálló "pártsemleges" éttermének prototípusa. Diszkrét faburkolat, diszkrét felszolgálás, fehér damasztabrosz és -szalvéta, az átlagnál súlyosabb evőeszközök.

A választék azért merészebb; az előételnek rendelt préselt libamáj csipkebogyólekvárral (2900 Ft - minden esetben a kedvezmény nélküli árat jelezzük!) igazán kellemes kezdés, s a tálalás is hibátlan. A napi ajánlatként kínált nyírségi gombócleves (950 Ft) ennyire már nem dobogtatja meg a szívünket, bár biztos vannak, akik élveznék, hogy húsból sokkal több került bele, mint gombócból, de mi sajnáljuk, mert az utóbbi jóval finomabb. Viszont a sertésbordák fűszerkéregben, roppanós zöldségtekerccsel, brokkolis burgonyatortával (3500 Ft) arról győznek meg, hogy az efféle egyszerű húsétel is lehet kifejezetten elegáns. A tepsiben sült lepényhaltekercs pedig, vadrizságyon pesztószósszal (2600 Ft), a könnyedségével okoz kellemes perceket, igaz, a hal súlyához képest kissé túlzás a répás-zöldséges töltelék, a pesztó meg inkább spenótra hasonlít. A forró csokoládészuflé gránátalmapürével (900 Ft) méltó befejezése váratlan lakománknak, amely egyébként kedvezmény nélkül is versenyben lehetne, ha nem egy elfelejtett szállodában szolgálnák fel.

Neked ajánljuk