A világvégére szól a jegyünk, ráadásul a csúcsforgalmat is igyekszünk kikerülni. A helyszín Pestszentlőrinc, konkrétan a Bókaytelep, ami pontosan olyan, mint a környéke, a Szemeretelep vagy a Miklóstelep. Ám míg azokon a telepeken legfeljebb egy-két kifőzde, jobb/rosszabb esetben pizzéria jelenti a vendéglátás tornyát, a Bókaytelep nevezetes és nagyszabású étteremmel büszkélkedhet. A tulajról elnevezett Gombás soktermes, nyáron teraszos hely, amit a legegyszerűbben úgy közelíthetünk meg, hogy elmegyünk az Üllői út 511.-ig, utána jobbra a Petőfi utcán két buszmegállót, majd ismét jobbra 200 métert a Dobozi utcán. A pontos cím: Dobozi utca 70., és annak, hogy eltévedjünk, legalább annyi esélye van, mint hogy egyből odataláljunk.
De érdemes-e februári alkonyatban, zuhogó esőben errefelé bolyongani? A hírek alapján a Gombás "legendás" hely, de az efféle külvárosi legendák mindig kétesélyesek. Pláne, ha nem vasárnapi ebédre időzítünk: szerda délután nem szedik szét a házat. Kicsit elbizonytalanodunk, hogy egyáltalán nyitva van-e, ám nemhogy nyitva van, de kifejezetten örömteli fogadtatás is jár, ami azért is meglepő, mert a személyzeten kívül senki nem tartózkodik a helyen. Tapasztalatunk szerint ilyenkor szokták takarékra állítani a fűtést, a választék megcsappan, a pincérek Blikket olvasnak, és állandóan az órájukat nézik. Ilyenkor nincs jó vendég, csak aljas betolakodó. Nos, efféle jeges kinézésnek nyoma sincs az üres étteremben, és ezzel meg is vagyunk véve, a daragaluska-leves (690 Ft) pedig csak rátesz egy merőkanállal. Aranylik, mint egy magyar filmrendező arca, ha Huszárik Szindbádját méltatja, de az íze korántsem ilyen kellemetlen. A daragaluska kemény, de omlós - a legjobb házi kosztot idézi.
És most következzék egy látomás! Komócsin Zoltán és Semjén Zsolt a Vadászgörényhez címzett luxuserdészházban arról beszélgetnek, hogy van-e isten. Egyikük szerint sincs, de amikor megérkezik (no, nem a konyháról, hanem egyenest Bókaytelepről) a gemenci szarvasbélszínragu juhtúrós sztrapacskával (3800 Ft), egyből más lesz a felállás. Komócsin a rászórt mogyoró kapcsán megjegyzi, hogy micsoda világ az, ahol már ehető sörétet is gyártanak, de abban teljes az egyetértés, hogy ettől még istenibb a vacsora, legfeljebb a sztrapacska stílusidegen egy kissé.
De a brownie-tól (1050 Ft) egyáltalán nem áll távol a puding és a pisztáciafagylalt, az se baj, hogy az utóbbi szinte fluoreszkál. Akárcsak mi, dolgunk végeztével.
