Bayer Zsoltnak szeretettel: csattanós válasz a habzó szájú fenyegetőzésre

  • - czenkli -
  • 2017. április 12.

Fekete Lyuk

Na, ki az, aki fél?

Bayer Zsolt a minap blogposztjában arra vetemedett, hogy több tízezer embert megfenyegessen.

Mi az neki?

„Miképpen azt is leszögezhetjük, hogy szintén záros határidőn belül utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk. Úgyhogy egy darabig még őrjönghettek az utcákon, megpróbálhatjátok feldúlni a Parlamentet, a minisztériumokat, a Fidesz-székházat, a köztársasági elnöki hivatalt, nekimehettek a rendőröknek, megtámadhatjátok az újságírókat – még egy darabig.

Aztán majd nem.

Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?”

false

 

Fotó: Németh Dániel

A fenyegetés úgy tűnik, nem igazán jött be, mert a vasárnapi és hétfői tüntetések után ma legalább annyi vagy még több ember vonult utcára nem csak a lex CEU és a civil szervezeteket vegzáló törvény miatt, hanem azért is, mert már nagyon elegük van. A mai tüntetésnek még koránt sincs vége. (Folyamatosan frissülő tudósításunkat itt követhetik.)

Ja, és szombaton "folytatjuk!".

false

 

Fotó: Németh Dániel

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.