| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
A fotókat Németh Dániel készítette.
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
| ||
A fotókat Németh Dániel készítette.
Már négy évvel ezelőtt is akadtak gondjai az egyik Békés megyei fideszes képviselőjelöltnek az aláírásgyűjtő ívekkel, most is. Akkor a gyulai, most az orosházi választókerületben történt szabálytalanság. Akkor a Nemzeti Választási Iroda, most a rendőrség sietett a segítségükre. Egy-egy esettanulmány az előző és a mostani választási kampányból.
Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.
Lényegében alig valaki gondolja úgy, hogy a választásokon a Tisza jelöltjének bárki érdekében vissza kellene lépnie – ez derül ki a Minerva Kutatóintézetnek a Magyar Narancs megbízásából készített felméréséből.
A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: kikiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.
Csomay Zsófia Ybl-díjas építész szerint az összes nagyberuházással ugyanaz a gond: rengeteg lakás és iroda épül, de az emberek nem tudnak lemenni egy boltba. Az átkos szocializmusban a lakótelepeken viszont minden szolgáltatás megvolt, amire szüksége volt az ott élőknek.
Nincs több kamu a Várban! Ne játsszuk a neobarokkot, mert nem voltunk főhercegek a büdös életben! Bojár Iván András szerint a parvenü gondolkodás nézőpontja az, hogy csicsa kell, és vakulnak a parasztok.
Milyen jelenségek, intézkedések nehezítik a hazai cigányság integrációját? A budapesti CEU-n megrendezett, Hozzáadott érték című konferencián roma ügyekben jártas szakemberek ütköztették – főként oktatással kapcsolatos – nézeteiket, tapasztalataikat, felvillantva egy pozitív jövőkép esélyeit is.
Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.
A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.
A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.
A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életének első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

