„A hungarikumok a magyar szellem csúcsteljesítményei, és ezek nem csupán tárgyakban jelenhetnek meg, hanem művészeti alkotásokban, zenében, konyhaművészeti értékben, közösségi megnyilvánulásokban – nyilatkozta Fazekas Sándor agrárminiszter, a hungarikumbizottság elnöke a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorának. (…) Úgy vélte: a magyar emberek a hungarikumok alatt többnyire az élelmiszereket értik, noha a magyar nóta, a magyar operett, vagy akár Széchenyi István, Puskás Ferenc munkássága, a tárgyi néprajz elemei, sőt akár a táncházmozgalom is ide sorolható. Bár ezek nyilvánvalóan nem annyira kézzelfoghatók, mint a kiváló kalocsai paprika – mondta a miniszter” – olvasható fidesz.hu-n
| ||
Hogy Puskás Ferenc hungarikumi munkásságát jórészt Madridban fejtette ki, nos, az ne zavarjon senkit se, hisz Felcsúton van róla stadion elnevezve. Őszintén szólva minket sem zavar, mindegy. Ám az már egy fokkal problémásabb, hogy ezeknek a magukat minden testhelyzetből túlnyaló senkiknek, mint ez a miniszter is, addig sem terjed a horizontjuk, hogy belássák, ha már a kenderesi macskaszar is hungarikum lesz (amin oly erősen dolgoznak), akkor nem lesz olyan marha nagy dicsőség mondjuk csabai kolbásznak lenni. S a futballpályán már rég nem Puskás Öcsénk hungarikumkodik, hanem a „Mészöly-legénység”.
Ilyenformán egy magára valamit is adó csabai kolbász meg sem várja a kenderesi macskaszart, már most elsüllyed inkább szégyenében – Fazekas helyett is.
