A volt miniszterelnök tegnap a Magyar Idők hasábjain vette ki a részét a nemzetvédelemből, s fejtette meg egyúttal a jelenlegi világpolitika valamennyi rébuszát. Nagy meglepetést persze nem okozott, hiszen szinte szó szerint ugyanazt mondta, mint bárki, aki a Magyar Időknek nyilatkozik, vagyis fel kellene fogni Brüsszelben, hogy az erőszakos központosító módszereik nem vezethetnek eredményre, mert
a nemzetek ellenállási hagyományait hívják életre.
Idáig nem is lenne érdekes az egész, mást sem hallunk Gajdics Ottótól Hollik Istvánig, Németh Szilárdtól Németh Zsoltig, ám Boros a továbbiakban olyan történelmi példát ír le, ami még 2017-ben, Schmidt Mária történészi teljesítményének fényében is igen durva.
Boros szerint ugyanis a magyar kormány jelenleg azt a tradíciót követi, amely
a magyar néplélekből következik: szembeszállni az egész világgal
a meggyőződésünkért, igazunkért.
“Ebben ugyanis nekünk Közép-Európában hatalmas rutinunk van, legyen szó oszmán törökről, Habsburgokról, náci németekről vagy szovjetekről” – írja a volt miniszterelnök, majd így folytatja: “És nyugodtan társítsuk ide azt a nehéz, hallatlanul kényes műveletsort, amivel sikerült hosszú ideig távol tartani hazánktól azt a mifelénk addig ismeretlen embertelen módszert,
amivel a zsidókkal szemben eljártak a nácik a második világháború alatt.
Nagy politikai-diplomáciai teljesítmény volt, hogy az ország 1944-es német megszállásáig nem tudták nálunk elvitetni a zsidókat. Nyugaton és a környező országokban már 1942-től deportálták a zsidó származásúakat Adolf Hitler parancsára, a magyar kormány viszont 1944 tavaszáig ellen tudott állni a birodalmi követelésnek.
Akkor a nemzetközi sajtó is azt írta, hogy
egyedül Magyarországon vannak még biztonságban a zsidók.
A lakosság addig is kijátszotta a kényszerűen meghozott törvényeket. Amikor papíron nem lehettek a zsidónak minősített magyar állampolgárok cégtulajdonosok, minden maradt a régiben, strómanok alkalmazásával vitték tovább az üzlet vezetését, mintha mi sem történt volna”.
Ja, a kurva életbe, mintha mi sem történt volna.
