Képzeljük el, hogy valami oknál fogva polcunkon sorakozik a Nemzeti Könyvtár sorozata, és egy forró nyári délután a hűvös szoba csöndjében úgy döntünk, jó volna elmélyedni a „magyar írott kultúra legjavában”. És a kezünkbe kerül Kosztolányi Dezső, Szerb Antal vagy a sorozat legújabb, „a tartalomhoz illő nemes kivitelben” megjelent kötete, amelyből megtudhatjuk, Bayer Zsolt hányféleképpen tudja elküldeni az embert a kurva anyjába, esetleg miért is kellene a civileket taknyukon és vérükön kirángatni a Parlamentből. Elképzelték? Szép, ugye?
De lehet, nem is képzelgés ez: a Blikk vette észre, hogy Kerényi Imre, a Nemzeti Könyvtár (ahogyan ezt NER-nyelven mondani illik) megálmodója azt találta nyilatkozni a Demokrata című hetilapnak, hogy „nagy lesz a felháborodás, mert a Nemzeti Könyvtárban meg fogom jelentetni Bayer Zsoltot”. Végül is, ha már egyszer idén 345 millió áll a rendelkezésre a magyar irodalom nagy koponyáit felvonultató sorozatra, miért is ne kerülne bele éppen Bayer Zsolt? Egyetlen probléma van ezzel: míg a lovagkeresztet vissza tudták adni azok, akik nem akartak egy társaságba tartozni Bayerrel, addig szegény Móricz és Madách már nem tud tiltakozni.
„A Nemzeti Könyvtár olyan családi olvasmánytárt kínál, amelynek köteteit olvasni öröm, (…) e könyvek meséit felolvashatjuk gyermekeinknek, (…) és újra gyönyörködhetünk a vitathatatlan magyar irodalmi remekművek szépségében és erejében. (…) A cél mindvégig változatlan marad: olyan kötetek szülessenek, amelyeket jó olvasni, és amelyek által gazdagabb, bölcsebb, igazabb magyarok leszünk” – olvasható a sorozat honlapján.
Ki ne akarna Bayer Zsoltot olvasni esti mesének, ily módon kinevelni bölcs magyar gyereket?
Na, ugye.
