Nem kell több saller – Nem megy vacsorázni Orbánnal a neves professzor

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 24.

Fekete Lyuk

Ne vegyenek részt Orbán díszvacsoráján, bojkottra fel! – szól a Széchenyi-díjas Fehér Márta oktatókhoz és tudósokhoz, mert elege lett a miniszterelnöki bájolgásból.

Nem kér a tudományos szférának szánt „sallerból és kokiból” Fehér Márta Széchenyi-díjas professzor, aki a Széchenyi-díjjal kitüntetettek számára szeptemberben, a Vigadóban megrendezendő miniszterelnöki fogadás meghívójának kézhezvétele után bojkottra szólította fel a tudóstársadalmat. Megelégelte ugyanis az oktatás és a tudományos élet arcpirító lerohasztását, az egyetemi oktatás autonómiájának megsértését, a kutatás és az oktatás szabadságának korlátozását, valamint a valódi teljesítmények semmibevételét.

Tavalyi díszvacsora a Corvin-lánc Testületnek

Tavalyi díszvacsora a Corvin-lánc Testületnek

Fotó: MTI

„Úgy vélem, nem helyes elfogadni olyan politikus vacsorameghívását, akinek rendelkezései újra meg újra megsértik az egyetemi autonómiát, adminisztratív eszközökkel korlátozzák a kutatás (és oktatás) szabadságát, csökkentik anyagi forrásait. Sőt, a miniszterelnök nemrég a tudomány meritumát is degradálta azzal, hogy a testületi tiltakozással mit sem törődve elérte, hogy tiszteletbeli doktori címet kapjon egy olyan személy, akinek ehhez nincsen megfelelő tudományos teljesítménye. Lejáratva ezzel nemcsak az így sajnos magát is méltatlan helyzetbe hozó címadományozó hazai egyetemet, de magát a kitüntető díszdoktori címet is. (A nem tudományos területeken szerzett érdemek honorálására más módot lehet és kell találni. De álruhában parádézni csak a megtévesztést szolgálja. S ez a tudomány lényegétől idegen. És elfogadhatatlan.)”

Az idei fogadás legmegfelelőbb helyének (véletlenül) a Fekete György-féle Művészeti Akadémia épületét, a Vigadót szemelték ki a szervezők, amely hely a bojkottáló professzor szerint „riasztó szimbólumává vált annak, ahogyan a mai hatalom bánik a művészekkel” – olvasható a Vasárnapi Hírek oldalán.

Fehér Márta szerint „intellektuális káoszt teremt a kormány azzal, hogy rátelepszik mindenre”, ezért a díszvacsora ignorálására szólítja fel a Széchenyi-díjjal kitüntetett kutatókat és oktatókat, akiket meghívtak. „Ne adjuk el egy tál kaviáros lencséért a kutatók és oktatók becsületét. Ne fogadjunk el több »sallert és kokit«!” – zárja nyílt levelét a professzor asszony.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.