Schmitt Pál ismét a felszínen, de mintha elfelejtette volna, mekkorát égett néhány éve

  • narancs.hu
  • 2017. május 13.

Fekete Lyuk

A volt köztársasági elnök a saját köszöntésén engedett el egy nagyon kellemetlen mondatot.

Pénteken a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja és a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület szervezésében olimpiai bajnokok, egykori és mai versenyzők köszöntötték a csütörtökön 80 esztendős Rejtő Ildikó és a 75. születésnapját szombaton ünneplő Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok vívókat.

Mindkettejüknek gratulálunk, hosszú és szép életet kívánunk nekik, azonban Schmitt Pál beszéde mellett nehéz elmenni szó nélkül. A rendszerváltás utáni Magyarország legvállalhatatlanabb köztársasági elnöke egyebek közt azt mondta: „Megtanultam, hogy egy olimpikon egész életére olimpikon, példakép marad, úgy kell élnie és viselkednie”. Nos, ha Schmitt Pál ezt úgy értette, hogy a plágiumbotránya után – amelyet követően le kellett mondania – tanulta meg, miként is legyen példakép, akkor jár egy bizonytalan vállon veregetés a korábbi köztársasági elnöknek. De attól tartunk, Pali bácsi nem nyilvános önvizsgálatot tartott, így a nemzet sportolója sok minden lett megint, de példakép az nem.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.