Semjén lapja állatkínzásra biztatott, aztán mindent letagadtak, illetve rákentek a németekre

  • narancs. hu
  • 2017. szeptember 17.

Fekete Lyuk

De akkor mit keres a cikkben a szigszalag?

Pár napja szúrta ki az Index olvasója, hogy az Országos Magyar Vadászati Védegylet (elnök: Semjén Zsolt) hivatalos lapja, a Nimród 2017/9. számának egyik, nyilván mélyen állatbarát szerzője arról értekezik, milyen gyakorlati feladatot kell az egyéves korhoz közelítő német- vagy jagd vadászterriernek adni, hogy ügyesebben vadásszon. „Az első időszakban a fogások elsajátítása a cél, és ahogy növendékünk előrehalad a tudnivalókban, úgy nehezíthetjük a feladatokat. Ehhez sebzett kóbor macskát, rókát használjunk. Igyekezzünk a kutyát megvédeni a sérüléstől akár úgy is, hogy

szigetelőszalaggal rögzítjük

a kiképzésbe bevont állatnak az állkapcsát.”

A cikk megjelenését követően felháborodott állatvédők jelezték, hogy ami a cikkben áll, nemcsak állatkínzás, de bűncselekmény is, Szabó Rebeka, a Párbeszéd politikusa például ezt írta Facebook-posztjában: „A Semjén Zsolt által elnökölt Országos Magyar Vadászati Védegylet lapjában, a Nimród magazinban konkrét állatkínzásra való felbujtás jelent meg. Az alábbi képen látszik, ahogyan a cikk szerzője (egy bizonyos Balogh János) részletezi, hogyan kell szigetelőszalaggal beragasztott szájú, sebzett (!!) kóbor macskával »kiképezni« kotorékvadászatra a terrier kutyát. A kutyák kilövése kapcsán elmondtam már véleményem a vadászat bizonyos módjairól, de ez az eset talán még világosabban mutatja: a kormánypárti politikusok által támogatott vadászok attól sem riadnak vissza, hogy macskák (vagy rókák) megsebzését, kínzását nyíltan követendő módszerként írják le vérző állatok és fegyverek fotóival teli újságjukban. Ez a botrányos és szégyenteljes ügy világosan mutatja, hova vezet, ha a politika összefonódik a vadászlobbival.”

A botrányt követően a Nimród főszerkesztője, dr. Zoltán Attila  a következő közleményt  adta ki: „A cikkben szereplő kutya, a jagdterrier német fajta, amelynek a kiképzése régen kemény módszereket igényelt, tekintettel a fajta sajátos viselkedésére, vadászati alkalmazhatóságára és rendkívüli bátorságára. A cikk szerzője

a régi, német gyakorlatot ismertette,

nem tanácsként, ez azonban sajnálatos módon nem eléggé domborodott ki az írásban. Ma már hazánkban ezeket a módszereket nem alkalmazzák. A cikk közlése ilyen formában az újság részéről helytelen volt, nem szándékoltan ment át a szűrőn, a jövőben a kifogásolható részekhez hasonló anyag nem fog megjelenni a Nimródban, de a múltban sem jelent meg! Mint aktív természetvédők, vadvédők, az állatoknak mindennemű hátrány okozását elítéljük és lapunkban ezt rendszeresen hirdetjük is. Az állatvédelemről szóló törvény rendelkezéseit magunkra nézve kötelezőnek tartjuk. A cikkben ismertetett módszertől a leghatározottabban elhatárolódik szerkesztőségünk minden tagja, a módszert elítéljük!”

Dr. Zoltán írásából úgy tűnik, mintha csupán valamiféle történelmi visszatekintő lett volna a cikk – még, ha „nem is domborodott ki eléggé”. Nos, olyannyira nem, hogy a szerző szigetelőszalagot javasolt, amit azért nem mondhatnánk ősi vadászeszköznek.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.