Sulyok Tamás térképén Koszovó továbbra is Szerbia

  • narancs.hu
  • 2025. január 2.

Fekete Lyuk

A köztársasági elnök egy szerbekhez lojális térképpel üdvözölte a schengeni övezet bővülését.

Sulyok Tamás köztársasági elnök magyarországi megosztó témákba nem mer belemenni, de úgy tűnik, a nemzetközi politikában már nem ilyen elővigyázatos: a mai nap folyamán gondolta úgy, hogy örülnie kéne kicsit annak Facebookon, hogy Románai és Bulgária és a schengeni övezet részei lettek, hozzátéve, hogy „ezzel erősödik az összetartozás köteléke, és új korszak nyílik a közös fejlődés terén”, de van itt valami fontosabb is: az ehhez használt térképen ugyanis Koszovó Szerbia része.

 
A problémás térkép
 

Ezzel csak az a gond, hogy bár Szerba – és még amúgy elég sok ország – nem ismeri el Koszovót független államként, Magyarország pont azok közé tartozik, amik szerint létezik a 2008 februárjában saját függetlenségét kikiáltó ország. Az elismerés persze még akkor történt, amikor Magyarország nem tekintette térségbeli legjobb szövetségesének az egyedüliként kifejezetten nyíltan oroszpárti szerb vezetést, bár azért jótékonyan élünk a gyanúperrel, hogy a Sándor-palota környékén valaki egyszerűen csak figyelmetlen volt.

(via 444.hu)

 

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

TGM: „... akkor a Párt elbukik, s vele elbukik örökre a magyar nép”

  • Tamás Gáspár Miklós

Nyolc évvel ezelőtt jelentek meg Király Istvánnak, az irodalomtörténésznek és Ady-szakértőnek, a Kádár-kor befolyásos kultúrpolitikusának titkos naplói, amelyekben egy vívódó, önmagával küszködő korifeus képe jelenik meg előttünk. Idézzük fel róla Tamás Gáspár Miklós cikkét 2017-ből.