Toroczkai úgy száll be a Sargentini-jelentésbe, mintha a NER fizetne érte

  • narancs.hu
  • 2018. szeptember 21.

Fekete Lyuk

A lényeg a tanyák hőse szerint most is egyszerű: balliberálisok!

Hosszú Facebook-poszttal jelentkezett dél-alföldi tanyájáról Toroczkai László, aki tegnap még azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy két cigányozás között végre négerezett is egyet.

Ezúttal viszont a Sargentini-jelentés volt terítéken, amit szó szerint darabokra szedett a Jobbikból lelépő, azóta pedig az Orbán-kormány médiumaiban rendszeresen feltűnő politikus. Aki most 12 pontba szedi össze, hogy mi minden nem stimmel a jelentéssel, és úgy hisszük, ezek az érvek akár valamely kormánypárti politológus szájából is elhangozhattak volna. Egyébként is a balliberális elit a hibás – kiáltja Toroczkai László.

Nézzünk pár példát a kitűnő elemzésből, amely rendre ugyanarra fut ki.

Bírói függetlenség:

„Az EU-t az nem zavarta, hogy az elmúlt évtizedekben a magyarországi bírói kar befolyásos bírái jelentős részben a kommunista diktatúrából érkeztek, s az ítélkezési gyakorlat kifejezetten balliberális politikai elfogultságot sugallt. Ennek megfelelően a törvény maximális szigorával sújtott le egy szélsőjobboldalinak titulált politikai áldozatára, miközben a született bűnözőkkel szemben (különösen, ha nem magyar bűnözők) meglehetősen liberális, megengedő ítéletek születtek és születnek a mai napig.”

Tudományos élet:

„A tudományos élet szabad. A Soros-egyetem, vagy az óvodások genderoktatása nem tudományos, hanem politikai kérdés.”

Kisebbségek:

„Az Orbán-kormány alatt a cigányság és a zsidóság valóságos reneszánszát éli, a magyar adófizetők százmilliárdjait költik olyan aránytalan és felesleges cigány és zsidó programokra, amelyek mellesleg szintén a korrupció melegágyaiként szolgálhatnak.”

Menekültkérdés:

„Az Európai Uniót uraló balliberális politikai erő tudatosan nem védi a határokat, s az Európába folyamatosan milliószámra özönlő bevándorlókat a nemzetközi pénzügyi, gazdasági és politikai erők akaratának megfelelően a nemzetek gyengítésének szándékával szét akarják osztani.”

Médiahelyzet:

„Ugyanazt tudom írni, amit az előbb, annyival kiegészítve, hogy amellett, hogy a Facebook elképesztő, balliberális cenzúrát gyakorol, a szintén a nemzetközi nagytőkések uralma alá tartozó, és a mai napig a legnézettebb magyarországi televíziós csatornának számító RTL Klubon semmiféle nemzeti gondolat vagy akár politikus nem jelenhet meg.”

Korrupció:

„…Sargentini asszonyt az nem zavarta, amikor a balliberális kormányok 2010 előtt ugyanezt csinálták, csak akkor nem a Duna Aszfalt, hanem például a nemzetközi korrupciós ügyeiről ismert osztrák Strabag talicskázta a közpénzt, amelynek jelentős része így külföldre került, és nem volt annyira szem előtt.”

Vajon mondhatta volna ugyanezeket a mondatokat például valamely Fidesz EP-képviselő?

Hát, miért is ne?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.