Sok pedagógus úgy érzi, alacsony a megbecsültsége - írja pénteki számában a Magyar Idők, amely tátongó űrt tölt be azzal, hogy végre el kezd beszélni arról, mégis mi a baj az oktatással Magyarországon. Természetesen a kormányközeli lap sajátos értelmezést ad minderről, de itt adjuk is vissza nekik a szót, mert sajátos értelmezéssel állnak elő, annyi szent!
Mert nem a tananyaggal, nem az óraszámmal, nem a pénzzel jönnek, hanem végül is azzal, hogy a tanárok nem is tudják, mennyire szeretjük őket. Nem viccelünk!
Hiszen – olvashatjuk a Magyar Időkben - a pedagógusok érzésének, hogy ti. nem becsülik meg őket eléggé, oka hogy:
1, „általában is jellemző, hogy a korábban magas presztízsű szakmák nem pontosan annak a tiszteletnek örvendenek, mint régen” (mondja Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke”
2, nincs meg annak a kultúrája, hogyan dicsérjük a tanítót és a tanárt.( Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa)
Ha sok pedagógus úgy érzi, hogy alacsony a megbecsültsége, akkor el kell hinni nekik, és érdemes rávilágítani, hogy mi lehet ennek az oka - mondta Aáry-Tamás Lajos, aki szerint valójában sokkal nagyobb bizalom övezi a tanítók és tanárok munkáját, mint ahogy azt a pedagógusok képzelik.
Viszont egy szakma presztízsét az is meghatározza, mennyi pénzt lehet keresni vele - mutatott rá Horváth Péter, aki szerint sok párbeszédre van szükség a pedagógusok és a szülők, valamint a diákok között. Hozzátette, arról nem beszélnek eleget, „hogy miért tanítunk, mi a cél”. Mint mondta, mind a tanárok, mind a szülők, de még a gyerekek is gondolnak valamit arról, mi legyen az oktatás célja, viszont nincsen erről közmegegyezés. Az oktatási jogok biztosa szerint az a baj, hogy az eszközökről több szó esik, mint a célról, és mivel jelenleg nincsen cél, az eszközök a legjobb szándékok ellenére sokszor félresiklanak.
Igen, félresiklanak!
