Magyar Narancs
Előfizetés
Hetilap

1989. október 23.

  • 2014.10.23 08:28

Felszab

Kikiáltották a harmadik Magyar Köztársaságot. Találtunk hozzá két jó képet.

Kikiáltották a harmadik Magyar Köztársaságot. Találtunk hozzá két jó képet. Az egyiken a kikiáltó nem látszik, de a Kossuth téri lelkes tömeg igen. Van azonban az előtérben két tárgy, amely, így utólag okoskodva, a köztársaság vagy akár az ugyanezen a napon érvénybe lépett, módosított alkotmány sorsára nézve is szimbolikusnak mondható. Hogy is kezdődött ez utóbbi?

false

 

Fotó: Szinnyai Gábor/Fortepan
false

 

Fotó: OSA Archívum

A kikiáltó a másik képen sem látszik, mert a kamera Mark Palmer amerikai nagykövetre fókuszál, aki elmaradhatatlan csokornyakkendőjében a tömegben elvegyülve hallgatja az ünnepi szavakat. Amerika akkor is figyelt ránk. Palmer Magyarország igaz barátjaként sokat tett az ország demokratikus átmenetéért. (Szerteágazó tevékenységéről itt írtunk korábban.)

false

 

Fotó: Szinnyai Gábor/Fortepan

A köztársaság kikiáltása után a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar híradója megszólaltatta az ellenzéki pártoknak a parlament főlépcsőjén álldogáló képviselőit. Mára sokak számára divatjamúltnak ható, lelkes, őszinte szavak hangzottak el: az 1956–1989-es folytonosságról, békés forradalomról, öntisztulásról. Érdemes szó szerint idézni.

false

 

Fotó: OSA Archívum

Persze nem mindenki volt elégedett az eseménnyel. A téren sem. Egy akkor divatos képzavarral élve: a kikiáltó sokak szemében vörös csillag volt. A SZER hallgatói között is voltak, akik osztották e véleményt, és élve a telefonos visszajelzés lehetőségével, hangot is adtak ennek. Alant egy berni hallgató észrevételeit olvashatják:

false

 

Fotó: OSA Archívum

Előző cikk a rovatban A fiatal Orbán és a „néger Lenin” A fiatal Orbán és a „néger Lenin”
Következő cikk a rovatban A berlini fal vége: hivatalos átkelők A berlini fal vége: hivatalos átkelők

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

Publicisztika

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

Kritika

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

Kritika

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

Kritika

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

Kritika

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Kritika

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

Zene

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

Kritika

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

Kritika

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

Kritika

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Könyv

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.