1989. október 23.

  • 2014. október 23.

Felszab

Kikiáltották a harmadik Magyar Köztársaságot. Találtunk hozzá két jó képet.

Kikiáltották a harmadik Magyar Köztársaságot. Találtunk hozzá két jó képet. Az egyiken a kikiáltó nem látszik, de a Kossuth téri lelkes tömeg igen. Van azonban az előtérben két tárgy, amely, így utólag okoskodva, a köztársaság vagy akár az ugyanezen a napon érvénybe lépett, módosított alkotmány sorsára nézve is szimbolikusnak mondható. Hogy is kezdődött ez utóbbi?

false

 

Fotó: Szinnyai Gábor/Fortepan

false

 

Fotó: OSA Archívum

A kikiáltó a másik képen sem látszik, mert a kamera Mark Palmer amerikai nagykövetre fókuszál, aki elmaradhatatlan csokornyakkendőjében a tömegben elvegyülve hallgatja az ünnepi szavakat. Amerika akkor is figyelt ránk. Palmer Magyarország igaz barátjaként sokat tett az ország demokratikus átmenetéért. (Szerteágazó tevékenységéről itt írtunk korábban.)

false

 

Fotó: Szinnyai Gábor/Fortepan

A köztársaság kikiáltása után a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar híradója megszólaltatta az ellenzéki pártoknak a parlament főlépcsőjén álldogáló képviselőit. Mára sokak számára divatjamúltnak ható, lelkes, őszinte szavak hangzottak el: az 1956–1989-es folytonosságról, békés forradalomról, öntisztulásról. Érdemes szó szerint idézni.

false

 

Fotó: OSA Archívum

Persze nem mindenki volt elégedett az eseménnyel. A téren sem. Egy akkor divatos képzavarral élve: a kikiáltó sokak szemében vörös csillag volt. A SZER hallgatói között is voltak, akik osztották e véleményt, és élve a telefonos visszajelzés lehetőségével, hangot is adtak ennek. Alant egy berni hallgató észrevételeit olvashatják:

false

 

Fotó: OSA Archívum

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.