Kapolcsi napok

  • 2014. augusztus 5.

Felszab

Így indult a kapolcsi fesztivál: híradós emlék 1989-ből.
false

 

Fotó: NAVA/OSA Archívum

Augusztus 3–6. között tartották az első Kapolcsi Művészeti Napokat. Az akkor majd’ kilencszáz éves településen negyven év után végre történt valami, amit a helyiek is kedvezően fogadtak. A magtár-színpadon, a kocsmaszínben rendezett előadásokra, performanszokra, a kézművesvásárra, a kertekben felvert sátrak közötti közös bográcsozásra, sütögetésre (szalonnanyársakat 40 Ft-ért lehetett előrendelni!) már az első napon több mint ötszázan érkeztek, többnyire a Balaton környékéről, de még a távoli Békéscsabáról is. Hogy honnan indult ez a mára ezreket vonzó, összművészeti fesztivál (amelynek intézményesüléséről, belső viszontagságairól éppen a friss Magyar Narancsban lehet olvasni), azt az alábbi híradófelvételen nézhetik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.