60 éves a 100 éves dia

  • - kg -
  • 2014. február 5.

Film

Csütörtökön megjelenő lapszámunkban beszámolunk a magyar dia történetéről; azért épp most, mert idén 60 éves a legnépszerűbb gyerekfilmekért felelős Diafilmgyár. Diában gazdag programsorozatnak nézünk elébe – a február 6-án induló jubileumi év reklámarca, a Diafilm nagykövete Süveges Gergő (37) műsorvezető. Az ő diapreferenciáira voltunk kíváncsiak.
  • Süveges gyerekek száma:  4

    Süveges géppark: 1 db kék KVANT (20 cm × 9 cm × 13 cm), a kockalada típus

false

 

Fotó: MTI

 

Süveges Gergő top 5 – gyerekkori kedvencek


Fanyűvő, Vasgyúró és Hegyhengergető

false

Minden mesei elem benne van, ami igazán fontos. Van egy kis részem benne, hogy újra megjelent.

Két bors ökröcske

false

A srácot, aki felszántja az egész hegyet a két bors ökröcskével, Gergőnek hívták. Ennél imponálóbb dolog nincs is gyerekfejjel.

Sicc Afrikában

false

Tele van képtelenségekkel, mintha egy álomvilágban játszódna. Ugyanakkor nagyon vicces. Ez a kombináció nekem gyerekként nagyon bejött.

Hófehérke

false

Lehet-e azokat a színes törpesapkákat feledni?! Rövid válaszom van rá: nem lehet!

A kismalac meg a farkasok

false


Remek mese, ráadásul versben volt írva.

 

Süveges gyerekek top 5


Óvoda az őserdőben

false

Hosszú ideig ez volt a best of. Állandó az izgalom, állandóan vetíteni kellett. Főhőse egy elkóborló kisoroszlán, aki kiszökik a kerítésen. A negyedik gyerekem pont egy ilyen elkóborló kisoroszlán. Járja a saját útját.

Mesélnek az évszakok

false

Nyaralásból tart hazafele vonaton a család. Sopánkodnak, hogy vége a nyárnak. Az anya elmeséli, mi a szép a többi évszakban.

Holle anyó

false

Nagyon érdekes, mert végül is halálmagyarázat: vajon mi történik velünk, amikor meghalunk. Egy időben nagy közönségkedvenc volt nálunk.

Süsü, a sárkány

false

Az ismert bábfilm diaváltozata. Verhetetlen, örök klasszikus.

Futottak még

false

Az igazmondó juhász (Magyar népmesék), Eb, aki a kanalát meg nem eszi, Az ovi-ügy, Az elefánt reggelije stb.…

A részletes program itt és itt olvasható

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.