film

A cukrász

Film

Berlin, Jeruzsálem, habos sütemény, szerelem, finoman cukrozott tragikum – jól bevált recept. Két férfi szerelméből szövődik egy másik, másmilyen szerelem. S marad az örök kérdés: vajon ki kit szeret?

Az üzleti ügyekben rendszeresen Berlinbe látogató zsidó férfit első útja rendre ugyanabba a cukrászdába viszi – az édességek mellett a fiatal cukrász kedvéért. Ám a szenvedélyes viszonynak hamar vége szakad. A férfi nem megy többet a német városba, a cukrász pedig kétségbeesésében Izraelbe megy, ahol szerelme nyomát keresve végül feleségének a kávézójába szegődik kisegítőnek. A jeruzsálemi kóser minősítésű helyek sütőit nem zsidó még csak véletlenül sem használhatja, nemhogy a saját kezével készített ételt, de még a saját kezét sem teheti a sütőbe, különben oda a kóserság. Az igyekvő Thomas mégis nagy elánnal veti magát a munkába, kultúrák találkoznak, száll a liszt, csorog a fekete, a kávézó felvirágzik, a szeretett férfi özvegyének szíve meg lángra lobban. Ám a múlt, a két férfi elhallgatott múltja végül mindent tönkretesz. Vagy mégsem? A ki nem mondott dolgok, a kívülről-belülről emésztő titkok borítékolható, mégis különös feszültséget teremtenek: a szótlanságából kibontakozó film mindent tudó nézői – majdnem minden információ birtokosaként – is tanácstalanok maradnak. Mit keres ez az ember? S mihez kezd azzal, amit helyette talál? Mit akart, amikor elindult? Nem mondja meg senki helyette, ő meg mit mondjon, ha maga sem tudja, mit kéne mondania – és ez a jó az egészben. Mindenkinek a saját drámája zajlik.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.