film

A cukrász

Film

Berlin, Jeruzsálem, habos sütemény, szerelem, finoman cukrozott tragikum – jól bevált recept. Két férfi szerelméből szövődik egy másik, másmilyen szerelem. S marad az örök kérdés: vajon ki kit szeret?

Az üzleti ügyekben rendszeresen Berlinbe látogató zsidó férfit első útja rendre ugyanabba a cukrászdába viszi – az édességek mellett a fiatal cukrász kedvéért. Ám a szenvedélyes viszonynak hamar vége szakad. A férfi nem megy többet a német városba, a cukrász pedig kétségbeesésében Izraelbe megy, ahol szerelme nyomát keresve végül feleségének a kávézójába szegődik kisegítőnek. A jeruzsálemi kóser minősítésű helyek sütőit nem zsidó még csak véletlenül sem használhatja, nemhogy a saját kezével készített ételt, de még a saját kezét sem teheti a sütőbe, különben oda a kóserság. Az igyekvő Thomas mégis nagy elánnal veti magát a munkába, kultúrák találkoznak, száll a liszt, csorog a fekete, a kávézó felvirágzik, a szeretett férfi özvegyének szíve meg lángra lobban. Ám a múlt, a két férfi elhallgatott múltja végül mindent tönkretesz. Vagy mégsem? A ki nem mondott dolgok, a kívülről-belülről emésztő titkok borítékolható, mégis különös feszültséget teremtenek: a szótlanságából kibontakozó film mindent tudó nézői – majdnem minden információ birtokosaként – is tanácstalanok maradnak. Mit keres ez az ember? S mihez kezd azzal, amit helyette talál? Mit akart, amikor elindult? Nem mondja meg senki helyette, ő meg mit mondjon, ha maga sem tudja, mit kéne mondania – és ez a jó az egészben. Mindenkinek a saját drámája zajlik.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”