film

A cukrász

Film

Berlin, Jeruzsálem, habos sütemény, szerelem, finoman cukrozott tragikum – jól bevált recept. Két férfi szerelméből szövődik egy másik, másmilyen szerelem. S marad az örök kérdés: vajon ki kit szeret?

Az üzleti ügyekben rendszeresen Berlinbe látogató zsidó férfit első útja rendre ugyanabba a cukrászdába viszi – az édességek mellett a fiatal cukrász kedvéért. Ám a szenvedélyes viszonynak hamar vége szakad. A férfi nem megy többet a német városba, a cukrász pedig kétségbeesésében Izraelbe megy, ahol szerelme nyomát keresve végül feleségének a kávézójába szegődik kisegítőnek. A jeruzsálemi kóser minősítésű helyek sütőit nem zsidó még csak véletlenül sem használhatja, nemhogy a saját kezével készített ételt, de még a saját kezét sem teheti a sütőbe, különben oda a kóserság. Az igyekvő Thomas mégis nagy elánnal veti magát a munkába, kultúrák találkoznak, száll a liszt, csorog a fekete, a kávézó felvirágzik, a szeretett férfi özvegyének szíve meg lángra lobban. Ám a múlt, a két férfi elhallgatott múltja végül mindent tönkretesz. Vagy mégsem? A ki nem mondott dolgok, a kívülről-belülről emésztő titkok borítékolható, mégis különös feszültséget teremtenek: a szótlanságából kibontakozó film mindent tudó nézői – majdnem minden információ birtokosaként – is tanácstalanok maradnak. Mit keres ez az ember? S mihez kezd azzal, amit helyette talál? Mit akart, amikor elindult? Nem mondja meg senki helyette, ő meg mit mondjon, ha maga sem tudja, mit kéne mondania – és ez a jó az egészben. Mindenkinek a saját drámája zajlik.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.