André Aciman világsikerű szerelmes regényének filmváltozata nem vacakol holmi felvezetéssel, mindjárt a főcímben sorjáznak a nemes vonású, hibátlan testű ókori ifjak. Szobrai. Kontextus gyanánt. Persze, a papa művészettörténész, a dús és mindig napfényes olasz tájnak az ő nagy titkait kutatja, miközben fényűző villájában négy nyelven folyik az élénk szellemi élet, a románcban pedig, amely 17 éves fia s vendégük, a végzős művészettörténész hallgató között szövődik, van valódi intimitás, valódi érzelmi megpróbáltatás, valódi átszellemültség.
A fiú a kezdeményező, ő az, aki ébredező szexualitásához a jóképű (bár, jegyezzük meg, kissé ellenszenves) fiatal férfiban találja meg az érzelmi kapcsolódást – rámenős barátnője helyett. Ő az, aki átéli a testi-lelki társsal megtalált egyesülés hiteles katarzisát, s ő az, aki szembesülni kénytelen a veszteséggel (barátja kisvártatva megnősül, neki csak kaland volt az, ami a fiúnak egész lényét megrázó tapasztalat).
Végül a fia vonzalmaival nemcsak tisztában lévő, de a több mint barátságban kifejezésre jutott érzelmi teljességet kifejezetten irigylő papa kulturáltan összefoglalja a néző számára is a történteket. A szomorú, ám tanulságos történetből a nap égette olasz villákban érzelmi viharoktól tépett csúcsértelmiségiek darvadozásának illusztratív bemutatására szakosodott Luca Guadagnino rendező kerekített vontatott, szépelgő giccset.
Forgalmazza az InterCom
