Film

Szólíts a neveden!

  • 2018. március 8.

Film

André Aciman világsikerű szerelmes regényének filmváltozata nem vacakol holmi felvezetéssel, mindjárt a főcímben sorjáznak a nemes vonású, hibátlan testű ókori ifjak. Szobrai. Kontextus gyanánt. Persze, a papa művészettörténész, a dús és mindig napfényes olasz tájnak az ő nagy titkait kutatja, miközben fény­űző villájában négy nyelven folyik az élénk szellemi élet, a románcban pedig, amely 17 éves fia s vendégük, a végzős művészettörténész hallgató között szövődik, van valódi intimitás, valódi érzelmi megpróbáltatás, valódi átszellemültség.

A fiú a kezdeményező, ő az, aki ébredező szexualitásához a jóképű (bár, jegyezzük meg, kissé ellenszenves) fiatal férfiban találja meg az érzelmi kapcsolódást – rámenős barátnője helyett. Ő az, aki átéli a testi-lelki társsal megtalált egyesülés hiteles katarzisát, s ő az, aki szembesülni kénytelen a veszteséggel (barátja kisvártatva megnősül, neki csak kaland volt az, ami a fiúnak egész lényét megrázó tapasztalat).

Végül a fia vonzalmaival nemcsak tisztában lévő, de a több mint barátságban kifejezésre jutott érzelmi teljességet kifejezetten irigylő papa kulturáltan összefoglalja a néző számára is a történteket. A szomorú, ám tanulságos történetből a nap égette olasz villákban érzelmi viharoktól tépett csúcsértelmiségiek darvadozásának illusztratív bemutatására szakosodott Luca Guadagnino rendező kerekített vontatott, szépelgő giccset.

Forgalmazza az InterCom

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.