Film

A hallgatás szabálya

  • - kg -
  • 2013. június 9.

Film

Robert Redfordnak van egy híres intézete, a Sundance Institute, ahol fiatal, ide nekem az oroszlánt is filmeseket képeznek a forgatókönyvírás és rendezés rejtelmeire. Robert Redford is rendez már egy jó ideje, ámde őt mintha meg se érintette volna mindaz a sok invenció, melyet az intézetéből kikerültek az idők során felhalmoztak.

Ez jól is van így; ő régi márka, akit azért kedvelünk, mert még van. Ezenkívül a míves unalomért, a szívszélhűdést sosem okozó feszültségért és a biztos kezű színészvezetésért is lehet őt mint rendezőt csípni.

false

Meg a híres állhatatosságáért, hiszen bármily csekélyek is a felsorolt értékek, ő nem enged belőlük. Redford időskori filmjeiben mindig akad szerep a fiatal Redfordnak is; akit ezúttal - egy sztorira éhes újságírót - Shia LaBeouf alakít nagy átéléssel. S mert a sztorira éhes újságíró ráakad a Weather Under-ground vagy harminc éve bujkáló, gyilkossággal vádolt tagjára, id. Redford futni kényszerül. Van a filmnek egy, a thrillervonal mellett párhuzamosan futó fitneszvonulata is: nevezett valóban sokat fut, ami 77 évesen figyelemre méltó teljesítmény. Hosszú futása során a híres színész egy sor másik híres színészbe botlik, és ha a thrillerszál nem is, ez azért ad némi várakozásteljes feszültséget a filmnek. Ha Chris Cooper már megvolt, még mindig lehet várni Nick Noltet, s ha már ő is megtette kötelességét, még mindig ott van Brendan Gleeson és jön Richard Jenkins is. Aztán vége is a filmnek, de Robert Redford csak fut, meg sem áll a következő filmjéig.

Az ADS Service bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”