Film

A hallgatás szabálya

  • - kg -
  • 2013. június 9.

Film

Robert Redfordnak van egy híres intézete, a Sundance Institute, ahol fiatal, ide nekem az oroszlánt is filmeseket képeznek a forgatókönyvírás és rendezés rejtelmeire. Robert Redford is rendez már egy jó ideje, ámde őt mintha meg se érintette volna mindaz a sok invenció, melyet az intézetéből kikerültek az idők során felhalmoztak.

Ez jól is van így; ő régi márka, akit azért kedvelünk, mert még van. Ezenkívül a míves unalomért, a szívszélhűdést sosem okozó feszültségért és a biztos kezű színészvezetésért is lehet őt mint rendezőt csípni.

false

Meg a híres állhatatosságáért, hiszen bármily csekélyek is a felsorolt értékek, ő nem enged belőlük. Redford időskori filmjeiben mindig akad szerep a fiatal Redfordnak is; akit ezúttal - egy sztorira éhes újságírót - Shia LaBeouf alakít nagy átéléssel. S mert a sztorira éhes újságíró ráakad a Weather Under-ground vagy harminc éve bujkáló, gyilkossággal vádolt tagjára, id. Redford futni kényszerül. Van a filmnek egy, a thrillervonal mellett párhuzamosan futó fitneszvonulata is: nevezett valóban sokat fut, ami 77 évesen figyelemre méltó teljesítmény. Hosszú futása során a híres színész egy sor másik híres színészbe botlik, és ha a thrillerszál nem is, ez azért ad némi várakozásteljes feszültséget a filmnek. Ha Chris Cooper már megvolt, még mindig lehet várni Nick Noltet, s ha már ő is megtette kötelességét, még mindig ott van Brendan Gleeson és jön Richard Jenkins is. Aztán vége is a filmnek, de Robert Redford csak fut, meg sem áll a következő filmjéig.

Az ADS Service bemutatója

Figyelmébe ajánljuk