Film

A hallgatás szabálya

  • - kg -
  • 2013. június 9.

Film

Robert Redfordnak van egy híres intézete, a Sundance Institute, ahol fiatal, ide nekem az oroszlánt is filmeseket képeznek a forgatókönyvírás és rendezés rejtelmeire. Robert Redford is rendez már egy jó ideje, ámde őt mintha meg se érintette volna mindaz a sok invenció, melyet az intézetéből kikerültek az idők során felhalmoztak.

Ez jól is van így; ő régi márka, akit azért kedvelünk, mert még van. Ezenkívül a míves unalomért, a szívszélhűdést sosem okozó feszültségért és a biztos kezű színészvezetésért is lehet őt mint rendezőt csípni.

false

Meg a híres állhatatosságáért, hiszen bármily csekélyek is a felsorolt értékek, ő nem enged belőlük. Redford időskori filmjeiben mindig akad szerep a fiatal Redfordnak is; akit ezúttal - egy sztorira éhes újságírót - Shia LaBeouf alakít nagy átéléssel. S mert a sztorira éhes újságíró ráakad a Weather Under-ground vagy harminc éve bujkáló, gyilkossággal vádolt tagjára, id. Redford futni kényszerül. Van a filmnek egy, a thrillervonal mellett párhuzamosan futó fitneszvonulata is: nevezett valóban sokat fut, ami 77 évesen figyelemre méltó teljesítmény. Hosszú futása során a híres színész egy sor másik híres színészbe botlik, és ha a thrillerszál nem is, ez azért ad némi várakozásteljes feszültséget a filmnek. Ha Chris Cooper már megvolt, még mindig lehet várni Nick Noltet, s ha már ő is megtette kötelességét, még mindig ott van Brendan Gleeson és jön Richard Jenkins is. Aztán vége is a filmnek, de Robert Redford csak fut, meg sem áll a következő filmjéig.

Az ADS Service bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.