„Mint Tarr Béla” – Herman Péter, az Éjjel-nappal Budapest producere

Film

Csak négy hónapja indult a magyar gyártású „dokureality”, de máris dobogós a legnézettebb műsorok között: naponta 1,2 millióan követik. Herman Pétert, az RTL Klub kreatív osztályvezetőjét kérdeztük fiatalságról, futószalagról.

magyarnarancs.hu: Az Éjjel-nappal Budapest a Berlin Tag und Nacht című német sorozat átvétele, magyarítása. Miért pont erre esett a választás?

Herman Péter: Azért vettük át a Berlin-verziót, mert azt gondoltuk, ha megtehetnénk, ilyet írnánk. Csak éppenséggel nekünk erre másfél év kéne, így ez volt a leggyorsabb megoldás. Olyan szériát akartunk, ami a valósághoz sokkal inkább hasonlít, mint a többi. Ezért választottunk valós helyszíneket, és behoztunk egy új típust a képernyőre: a romkocsmák világát, ami a városunkat már talán nem is csak szubkultúraként jellemzi. Azt gondoltuk, ezt viszont látni kell, és ezzel felfrissítjük a képernyőt, az embereket, a helyzeteket. Jól döntöttünk, mert a jelenlegi sikerek döbbenetesek, és pont arról tanúskodnak, hogy ebben tényleg hiány lehetett.

magyarnarancs.hu: Mennyire kellett a budapesti léthez alakítani a karaktereket, szituációkat?

HP: Nem lehetett mindent egyben átvenni. Úgy építettem fel az egészet, mint egy színházi adaptációt. Például Shakespeare-t is több száz éve játszanak különböző színházakban különböző módon; annak ellenére, hogy a szöveg és a sztori ugyanaz, még Magyarországon belül is nagyon máshogy lehet előadni a Hamletet. Ezt a folyamatot pont ugyanígy képzelem el. A szereplőknek természetesen magyar nevük van, Magyarországon laknak, magyar helyszíneket látunk. A romkocsma pedig egyfajta szimbóluma a mai magyar fiatalságnak. Az is különbség, hogy a németeknél nagyobb a tűréshatár – például ha két leszbikus csókolózik, az sokkal erősebben megjelenhet, míg nálunk csak jelzésszerűen.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: A sorozat műfajaként általában a dokurealityt jelölik meg.

HP: Dokurealitynek nevezik, mert mindig kell valami jól hangzó, modern meghatározás. Amatőrökkel forgatni viszont régóta létező koncepció, a filmeseknél is, nézzük például a dogmafilmeket. Vagy a magyar rendezők esetében például Tarr Béla mindig felkér amatőröket is a filmjeihez. Ennek tehát bőven van előzménye, és majdnem mindig ugyanazt a végeredményt hozza, teljesen mindegy, hogy Tarr Béla, Lars von Trier vagy mi csináljuk: sokkal életszerűbb, természetesebb, hétköznapibb jeleneteket. Az amatőr szereplő nem igyekszik megformálni egy karaktert, mert a szükséges karakter ő maga. Ez a munkamódszer a forgatókönyvben úgy tükröződik vissza, hogy nincsenek hagyományos dialógusok, hanem szituációleírások vannak. A szöveg, a dialógusok, a jelenet hossza a szereplőkre van bízva. No meg a rendezőre.

magyarnarancs.hu: Vagyis a koncepció, hogy életközeli legyen a sorozat, nem engedné meg, hogy hivatásos színészekkel dolgozzatok?

HP: Szerintem nem, de ez az én véleményem, és nagyon máshova vezet. Személyes meggyőződésem, hogy Magyarországon nincs film-, illetve képernyőszínész-képzés. Főként színházi képzés van, és ennek köszönhetően rengeteg a borzasztó jó színházi színészünk. De az másik szakma, és az esetek túlnyomó többségében a színészek, miközben nagyon jók a színházban, messze nem ennyire meggyőzőek a képernyőn vagy a filmeken. Így aztán egyszerűen nem éri meg. Az amatőrök jobbak a profiknál egy ilyen típusú sorozat esetén.

magyarnarancs.hu: Hogyan kerestétek a figurákat? Viszonylag tiszta, egysíkú karakterek vannak ugyanis…

HP: Ez a forgatókönyvből is fakad, de az esetek többségében az életben is tiszta karakterek vagyunk mindannyian. Bár az embert ez meglepi, de így van. Természetesen, ha megismerjük egymást, akkor bonyolulttá válik a karakter, de amikor ránézel valakire, akkor egy alappercepciód van, így működünk. Az ilyen típusú történetek, sorozatok ezt használják ki. Persze van az a műfaj, a filmben is, amelyik próbálkozik bonyolult karakterábrázolással, de, mondjuk így: a mainstreamben nincs mód túl árnyaltnak lenni. Primer történetek vannak, minden szereplő szimbolizál egy karaktertípust, a mese szabályai kezdenek működni.

magyarnarancs.hu: A dokurealityket szerinted a szokásosnál erősebben kötik a nézők a valósághoz?

HP: Ebben én nem hiszek, igazából nincs semmiféle kutatás arról, hogy hányan hiszik el ezeket. Ugyanakkor mint alkotó figyelem a kommenteket, visszajelzéseket, és azt látom, hogy az emberek messze túlnyomó többsége tudja, hogy ez fikció. Nem arról szól, hogy ez egy társadalmi becsapás, amit ne tudnának az emberek. Csupán az történik, mint a moziban: amikor a nézők fogyasztják, belehelyezkednek, és erre az időre elfelejtik, hogy fikció.

magyarnarancs.hu: Mennyire szól bele a közönség abba, hogy milyen új karakterek, szituációk legyenek?

HP: Egyelőre sehogy, ahhoz még rövid idő telt el. Hosszú távon biztos lesz változás. Igyekszünk rajta tartani a kezünket a város hangulatának, fiatalságának az ütőerén, aztán hogy sikerül-e, majd kiderül.

magyarnarancs.hu: Kik dolgoznak a forgatókönyvön?

HP: Van egy írócsapatom, akik egyfelől dramaturgként nyúlnak az anyaghoz: a magyarítás meglehetősen mechanikus, de fontos részét végzik. Ami számukra is sokkal izgalmasabb, az az új történetszálak kitalálása, megírása.

magyarnarancs.hu: És hogyan zajlik a gyártás? Minden hétköznap új rész van, ami rendkívül gyors munkát feltételez.

HP: Ez egy üzem. Nehéz erről sok részletet mondani, mert azok csak annyira érdekesek, mint az, hogy miként készül az almalé a gépsoron. Zömmel borzasztó nagy gyártási-logisztikai kérdés. Egy héten öt epizódnak el kell készülni, ez öt órát jelent, ami időmennyiségben is borzasztó. Mindennap van forgatás különböző rendezőkkel, különböző helyszíneken.

magyarnarancs.hu: Sokaktól hallani, hogy jó a várost viszontlátni a képernyőn. Hogyan zajlanak a külső felvételek?

HP: Van egy külön stáb, két kitűnő operatőr, akik minden héten egy napon keresztül csak time-lapse típusú képeket csinálnak. A város ábrázolását nagyon fontosnak tartottuk már az elején, mert bár a történethez nincs köze, hangulati elemként ez teremti meg azt a fajta „de baromi jó hely ez a Budapest”-feelinget. Erről nem esett szó, de nem hiába Éjjel-nappal Budapest a cím: ez az a valami, amire mi borzasztóan büszkék vagyunk, és szeretnénk, hogy aki ezt a sorozatot nézi, az is az legyen. Mert önmarcangolni már jól tudunk, de néha jó azt gondolni, hogy milyen menő ez a város. Ez a sorozat erről szól.

magyarnarancs.hu: Beváltotta a sorozat a hozzá fűzött reményeket? Mit mondanak az adatok?

HP: A legelején a fiatalok körében volt nagyobb a nézettsége, de már a többi korcsoport is belépett: 40 százalék körüli nézettséget csak így lehet elérni. Ez azt bizonyítja, hogy nincs olyan korcsoport, amely ne nézné a sorozatot meglehetősen nagy számban. A népszerűség mellett óhatatlanul akadnak nagyon súlyos kritikák is. Ezen az ember nem akad fenn. De nem foglalkozni a sorozattal, nem végiggondolni, hogy miért van ez a nézettség, mit talált el, butaság. Azt jelenti, hogy az ember nem foglalkozik azzal, ami körbeveszi. Minden jelenségnek oka van, nem pusztán a gonosz média legújabb kábítószeréről van szó, ez összetettebb kérdés.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.