Kevesen gondolnak az animációra, ha trauma-feldolgozásról van szó. Pedig sokszor találkozhattunk gyásszal, veszteséggel, akár ha a közelmúlt termését tekintjük is: az animében ennek mindig volt hagyománya (a Mijazaki-életmű számos darabja vagy a Szentjánosbogarak sírja), Európából ott volt A tenger dala, illetve a Disney és a Pixar is egyre nagyobb kedvvel építi a veszteség feloldása köré a cselekményt (Jégvarázs, Hős6os, Némó nyomában, Fel!). Ennek egyik legradikálisabb példája az Agymanók volt, melyben a külső kalandok „belülre” helyeződtek át.
Rémi Chayé is inkább befelé tekint, bár a történet adná magát. Szása, az ifjú szentpétervári arisztokratalány aggódva várja haza nagyapját, aki az Északi-sark meghódításának vágyával indult útnak. A hajóról nem érkezik hír, ő pedig a szülei képviselte társadalmi normák és egy kellemetlen vőlegényjelölt elől inkább a nagyapa nyomába ered. Egy maroknyi marcona tengerész beleegyezik, hogy velük tartson. Chayé foltokból formált, pasztelles rajzai nem a látványosságukkal tüntetnek, és a formához igazodva a film inkább hangulatokra, az elillanó benyomásokra épít. Bár a lány a nagyapa hajóját keresi, de egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a veszteséget jött feldolgozni. Ezzel párhuzamosan egy másik utazás is zajlik: Chayé elegánsan rajzolja meg Szása függetlenségért vívott harcának ívét, ahogy a lány ellenszegül apjának és elnyeri a tengerészek tiszteletét. A tempó lassú, a cselekmény sovány, még a rövid játékidőt is alig tölti ki. Ám a végeredmény lebilincselő és megindító.
Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány
