Snoblesse
Újra végigfesztiválozzuk a nyarat – Müller Péter Sziámi dalszerző
Július 26-án Kapolcson játszik a Müller Péter Sziámi AndFriends.
(2016-07-21)
Július 26-án Kapolcson játszik a Müller Péter Sziámi AndFriends.
Mélyen egyetértek Ádám Zoltán cikkének lényegével. (Akarjuk! Magyar Narancs, 2016. július 7.) Mármint az egyik lényegével.
Meglepődve és sajnálkozva veszem tudomásul, hogy a Fidesz által kezdeményezett népszavazásra az ellenzéki pártok többsége és több civil szervezet is bojkottot hirdetett meg.
A Városligetben furcsa idők járnak, a vitákban lassan elmosódnak múlt, jelen és jövő viszonyítási pontjai.
A legutóbbi hír talán az, hogy valamelyik fideszes országgyűlési képviselő kettesével vitte szobára a művésznőket a most épp maffiavádak terhe alatt rabláncon sínylődő Vizoviczki László egyik kupoldájában. Nem nagy ügy, ugye?
Az Európai Unió és Törökország között a menekültválság ügyében márciusban félig-meddig tető alá hozott megállapodás lényege a következő. Törökország lezárja nyugati tengeri határait, azaz elvágja az elsősorban Szíriából, aztán Afganisztánból és Ázsia még távolabbi vidékeiről Európába tartó vándorok útját az Európai Unió országai felé. A török kormány legalább hallgatólagos kötelezettséget vállal arra is, hogy a területén tartózkodó menekülteknek valamiféle megélhetést biztosít; nem hagyja éhen halni őket.
Az iszlám korai évszázadait rendkívüli nyitottság jellemezte, de az elmúlt ezer évben a sorozatos kihívások és az azokra adott helytelen válaszok miatt az iszlám társadalmak bezárkóztak, és egy konstruált múltban keresnek fogódzót. Simon Róbert orientalistát fundamentalizmusról, megújulásról és a demokrácia lehetőségeiről kérdeztük.
260 halálos áldozat, másfél ezer sebesült, rekordgyorsaságú bukás, több mint 6 ezer letartóztatás – lapzártánkig ez a mérlege a múlt pénteki török puccsnak. Alább az okokat és a következményeket vizsgáljuk.
Az Európai Zöld Párt elnökségi tagját arról kérdeztük, hogyan érzi magát az antikommunista LMP a ’68-as európai zöldek között, és milyen politikát kellene folytatnia a magyarországi baloldalnak.
„Itt például jól nézne ki egy fa” – ezt a szöveget akarta a járdára fújni június 27-én éjszaka. Előbb a biztonsági őr tekergette a karját, majd az egyik rendőr, akit ő maga hívott ki. Végül előállították, és most azt sem tudja, folyik-e eljárás ellene.
Felcsúton is edződtek a Ligetvédőkre küldött kopaszok, büszkék is rá, hogy dolgoztak már Orbán Viktor stadionjában. A sereg vezére, Tóth Csaba régi ismerős a magyar lelátókon.
A szombat esti főműsoridőben nem csupán perverz, de egyszersmind roppant váratlan döntés lehet az Echo Tv-re átkapcsolni, amire minden jel szerint maguk Széles Gáborék sem igen számítanak.
A kiskamasz Stella nem az a fajta, aki majd kinövi csúnyaságát és molett alkatát.
Lehet-e abban bármi új, ha kihalás szélén álló jégkorszaki állatok ötödjére sem halnak ki? Nem. Akkor sem, ha most épp nem a jégkorszakot vagy az olvadást, hanem egy aszteroidát kell túlélni. Jöhet némi humor, erre számítunk is, de az első részben megszeretett állatkák, Manfredtől Sidig mintha kissé megkoptak volna, törődötté váltak a sok közös menekülésben, és már nekik sem okoz az egész semmiféle meglepetést. Ja, aszteroida? Hogy oda ne rohanjak!
A 86 éves legendát, aki most az Emlékezz! című filmben alakít nagyot, telefonon értük el, hogy KGB-ügynökökről, Makk Károlyról, a féktelen ivászatokról és A muzsika hangjáról beszélgessünk.
„Világszerte elismert tény, hogy a zenészetre való képesség a magyar nemzetben igen nagy mértékben megvan, úgy, hogy a zenében a culturális életnek nagyon életképes csiráját látjuk, (Helyeslés.) mely felhívja az államot arra, hogy ide is fordítsa tevékenységét. (Tetszés.)
Hamarosan Budapestre jön a Chili - ez jó. Az új lemezük sajnos egyáltalán nem az. Kritika.
Az ausztrál Avalanches elvarázsolt, eszképista és fölöttébb szórakoztató (a szó „élvezetes” és „vicces” értelmében egyaránt), hangmintáktól csak úgy roskadozó debütlemeze, a Since I Left You éppen 16 éve, az ezredfordulón jelent meg, és úgy vált hamar a nullás évek egyik legmeghatározóbb albumává, mintegy a cut and paste-esztétika csúcsművévé, hogy a zenekarról (zenekar ez egyáltalán? és kik vannak benne? alighanem ausztrálok) egy idő után azt sem lehetett eldönteni, hogy létezik-e egyáltalán, vagy nem volt-e más ez az egész, mint egyszeri és megismételhetetlen, ördögi tréfa.
Azért van abban valami szép, amikor egy zenész hosszú évek során a szemünk előtt találja meg önmagát.
1999-ben Barabási Albert-László és kutatócsoportja megmérte, hogy „hány lépés” az internet. Az akkor még gráfelméletnek számító kutatások azóta önálló tudománnyá váltak. Most megjelent hozzá a tankönyv is.
Dehogynem találunk, fűzfa, hiszen ez a munkánk, és drága halottunkhoz híven, tisztességgel el kell végeznünk. Sem a drága, sem a halottunk nem a műfaj kötelező járuléka. Drága, mert hogyan is lehetne drágább; halott, mert hogyan is élhetne; a miénk, a saját halottunk, igen, azoké is, akik nem tudják, kit és mit veszítettek el. Azoké is, akik soha nem olvastak tőle egy szót sem.
Tekerjük vissza most a filmet az elé a tavaszi mosolygós kedd reggel elé, amikor Esterházy Péter hosszasan kereste a tornanadrágját, majd, mintegy a keresgélés közben kialakuló heves házastársi zsörtölődésből kisarjadt a mű, amelyet nem is a címén, hanem a színén szólítunk: ez a Pispeklila Könyv (Termelési-regény, 1979). Azért épp ide kell, hogy tekerődjön a film, mert ez volt az az idő, amikor a magyar irodalom még úgyszólván Esterházy Péter nélkül létezett.
A Montparnasse féktelen hercege a budai Várban mutogatja aktjait. Kritika.
1846. július 15-én indult az első vonat Pest és Vác között. Két év alatt épült a semmiből, az ezt megelőző huzavona háromszor ennyi ideig tartott.
Nem csak Budapesten, szerte Európában is elszálltak az albérleti árak. Az új helyzet számos új, innovatív választ hívott elő.
A múlt héten kiderült: a férfi kajakválogatott kulcsembere pozitív doppingmintát produkált, így nagy valószínűséggel nem indulhat az olimpián. Dombvári Bence, akit sok szakmabeli évtizedek óta nem látott tehetségnek gondol, azt állítja, ártatlan. Védekezése röhejesnek tűnik – mégis sokan hisznek neki.
Volt idő, amikor az órásmesterség a legbonyolultabb műszerész-foglalkozásnak számított, ma viszont – ahogy mondani szokás – kihaló szakma.
Egy héten belül két döntésével is a gyülekezési törvény módosítására kötelezte a parlamentet az Alkotmánybíróság. Könnyen lehet, hogy jogszabályi úton tiltják ki a tüntetőket a miniszterelnök háza elől.