Film

A Nagy Fal

Film

Már egy ideje foglalkoztatja az amerikai stúdiókat, mit is kéne kezdeni Kínával. Kína filmgyártása viszont egész eddig jól elvolt a nyugati piacok nélkül (bár történtek közeledési kísérletek). Előbb-utóbb persze mindenhol felmerül a nézettségi mutatók feltornázásának nemes szándéka, így egyre sürgetőbb is közös nevezőt találni. Ennek egyik logikus eszköze volna a koprodukciók készítése.

A Nagy Fal ilyenformán nem a művészi értékei miatt úttörő mű, hanem azért, mert új irányt jelez a globális filmipar működésében. Zhang Yimou filmje arra tesz kísérletet, hogy a nyugati és kínai közönséget egyszerre nyerje meg. Az eredmény egy nem túl szimpatikus hibrid.

A kiszámíthatóan buta történet kezdetén két zsoldos (Matt Damon és Pedro Pascal) érkezik a nagy falhoz; lőport keresnek, hogy Nyugaton eladhassák. Kiderül, hogy a falrendszert földönkívüli(!) szörnyek miatt építették, akik 60 évente az emberek ellen törnek. Ezen a ponton a film simán tagozódik be a történelmet természetfölötti marhaságokkal ötvöző alkotások sorába (Cowboyok és űrlények, Abraham Lincoln, a vámpírvadász). Az viszont szokatlan (és némileg üdítő), hogy kapunk egy viszonylag kidolgozott, karakán hősnőt, aki rendre rátromfol a szimpatikus idegenre, és megismerteti vele a kínai értékrend preferenciáit. Damon zsoldosa és Tian Jing Lin parancsnoka tanulnak egymástól, egymásnak feszül individualizmus és kollektivizmus (s a végén az obligát szerelmi jeleneteket is megússzuk). A látvány elsőrangú, de a történet sutaságát és sablonosságát nem feledteti.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.