Már egy ideje foglalkoztatja az amerikai stúdiókat, mit is kéne kezdeni Kínával. Kína filmgyártása viszont egész eddig jól elvolt a nyugati piacok nélkül (bár történtek közeledési kísérletek). Előbb-utóbb persze mindenhol felmerül a nézettségi mutatók feltornázásának nemes szándéka, így egyre sürgetőbb is közös nevezőt találni. Ennek egyik logikus eszköze volna a koprodukciók készítése.
A Nagy Fal ilyenformán nem a művészi értékei miatt úttörő mű, hanem azért, mert új irányt jelez a globális filmipar működésében. Zhang Yimou filmje arra tesz kísérletet, hogy a nyugati és kínai közönséget egyszerre nyerje meg. Az eredmény egy nem túl szimpatikus hibrid.
A kiszámíthatóan buta történet kezdetén két zsoldos (Matt Damon és Pedro Pascal) érkezik a nagy falhoz; lőport keresnek, hogy Nyugaton eladhassák. Kiderül, hogy a falrendszert földönkívüli(!) szörnyek miatt építették, akik 60 évente az emberek ellen törnek. Ezen a ponton a film simán tagozódik be a történelmet természetfölötti marhaságokkal ötvöző alkotások sorába (Cowboyok és űrlények, Abraham Lincoln, a vámpírvadász). Az viszont szokatlan (és némileg üdítő), hogy kapunk egy viszonylag kidolgozott, karakán hősnőt, aki rendre rátromfol a szimpatikus idegenre, és megismerteti vele a kínai értékrend preferenciáit. Damon zsoldosa és Tian Jing Lin parancsnoka tanulnak egymástól, egymásnak feszül individualizmus és kollektivizmus (s a végén az obligát szerelmi jeleneteket is megússzuk). A látvány elsőrangú, de a történet sutaságát és sablonosságát nem feledteti.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
