Amikor a barátodat zacskóban hozzák haza, a háború már nem annyira szexi

  • - greff -
  • 2016. november 4.

Film

A Verzión futó dokumentumfilm a kelet-ukrajnai háborúban mutatja fel a képtelenül nagy távolságot valóság és propaganda között.

„Érszorító mindenkinél van?”

Háborús játékfilmek rendezői Terrence Malicktől Oliver Stone-ig ölni tudnának egy ennyire vészjósló mondatért, amely a létező Donyeck-medencében ténylegesen elhangzik egy valóságos orosz katona szájából 2015 nyarán, mielőtt társaival akcióba indulna az ukrán ellenség terepén. A nem éppen a tervek szerint alakuló bevetésből a huszonegy-két éves fiúk nagyjából felét nejlonzacskóban hozzák haza, de, mert a háború már csak ilyen, csupán azután, hogy két napig rágták a földön széjjelszóródott testüket a férgek. Ami megmarad belőlük, arra már a saját anyjuk sem könnyen ismer rá.

false

 

A háború úgynevezett izgalmaiból ennyi marad a valóságban: egy zacskó oszló hús meg a zokogó szülők a fejfánál. A nullánál is kevesebb. Az Oleg választása lefegyverző, rezignált precizitással képes bemutatni, hogy a háborús fikció az emberiség történetének egyik legkártékonyabb hazugsága, hiszen – többnyire szándékosan, néha önkéntelenül – olyan elemeket csatol a tárgyhoz, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs egy valóságos harcmezőn. A „mily dicső a hazáért halni” pátosza a harcok közvetlen közeléből elénk táruló képek szerint több fronton is mérgezi a falra celluxozott Putyin-fotó alatt gyülekező orosz önkénteseket: ez dől, persze az államilag kontrollált média propagandaműsoraiból, de ami még fontosabb és szomorúbb, a lelki támaszukul szolgáló anyanyelvi popzene is előszeretettel közvetíti nekik ezt a képet.

Ám itt jön az a fordulat, amellyel soha semmilyen elnyomó hatalom nem számol: ezek a fiatal fiúk, jöjjenek bármilyen mélyről (az egyikük Szibéria szívéből érkezik a régióba) egyáltalán nem hülyék. Határozott kézzel irányított agymosás ide, fegyverbarát nemzeti tradíciók oda, a film főhőseként mozgó Olegnek például mindössze két napjába telik, hogy pontosan átlássa az összes játékszabályt. A kelet-ukrajnai háború hazugságai, eszelőssége, brutalitása és elemi irracionalitása a maga nyers banalitásában tárul a szeme elé – ám ő mégis lehúz több mint egy évet a fronton. Elena Volochine és James Keogh nagyszerű filmjéből arra is megkapjuk a választ, hogy miért tesz így.

Cseppet sem leszünk vidámabbak tőle.

Figyelmébe ajánljuk

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

Sózva, szárítva

Magyarország három éve átadott legnagyobb öntözőrendszerét a Maros táplálja, amely idén május–júniusban a parajdi bánya felől érkező sós vizével, júliusban a szárazság és az apadás miatt kilátszó zátonyaival került a hírekbe.