Farrukh, a gázoló színész akart lenni

  • - kg -
  • 2016. november 5.

Film

Tádzsikisztán egyetlen hírességet sem adott a világnak az utóbbi ötven évben.

Hiába törjük a fejünket, hogy megcáfoljuk Farrukhot, végül mégiscsak igazat kell adnunk a Moszkvában érvényesülni próbáló tádzsik fiatalembernek. Farrukh pillanatnyi kétségbeesésében ugyanis azt hánytorgatja fel a tádzsikokat sújtó sorsnak, hogy Tádzsikisztán egyetlen hírességet sem adott a világnak az utóbbi ötven évben, de még Moszkvának sem. Farrukh – a Más munkája kockáin a Verzió fesztiválon – elénk táruló küzdelme azonban nemcsak pillanatnyi kétségbeesésekből áll, hanem tartósakból is: ami olykor felcsillan, az nem a remény, hanem a sok rozsdás limlom között egy-egy fényesebb darab, ami némi pluszpénzt hoz a színészi álmokat dédelgető, de jobbára lomizásból élő fiatalember konyhájára. Az emlegetett konyháról sem tudunk sok szépet elmondani: messze esik az az álmok városától, a térkép szerint nem is olyan távoli Moszkvától; Farrukh nem hogy az áhított színészi feladatokhoz nem jut közelebb, de Moszkva is zárva marad előtte – a város peremvidékének tákolmányai között húzza meg magát ő is, családja is.

false

És ha mindez nem lenne elég, hogy mindennemű mosolyt eltüntessen a happy endben reménykedő képünkről, még a sorsnak nevezett valaminek is abszurd tervei vannak hősünkkel. Mert nem sokkal azután, hogy végre egy igazi forgatáson is kipróbálhatja magát egy igazságtalanul gyilkossággal vádolt migráns szerepében, Farrukh maga kerül bíróság elé halálos gázolásért.

Gyenyisz Sabajev rendeltetésszerűen használja dokumentumfilmezésre vásárolt kameráját: közelről követi hősét a meghittebb, otthoni pillanatok, a csendes imák és családi ünnepek közben éppúgy, mint a moszkvai álom hajszolása során. Még a metró mozgólépcsőjén sem tágít mellőle, a nyomában lohol, hogy lépést tartson a forgatásra siető, ám késésben lévő fiatalemberrel, aki makacsul azon van, hogy ötven év után végre egy tádzsikot ünnepeljen Moszkva és a világ – ami ezúttal egy és ugyanaz.

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy számottevő változást az 51. év sem hozott e téren.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.