Farrukh, a gázoló színész akart lenni

  • - kg -
  • 2016. november 5.

Film

Tádzsikisztán egyetlen hírességet sem adott a világnak az utóbbi ötven évben.

Hiába törjük a fejünket, hogy megcáfoljuk Farrukhot, végül mégiscsak igazat kell adnunk a Moszkvában érvényesülni próbáló tádzsik fiatalembernek. Farrukh pillanatnyi kétségbeesésében ugyanis azt hánytorgatja fel a tádzsikokat sújtó sorsnak, hogy Tádzsikisztán egyetlen hírességet sem adott a világnak az utóbbi ötven évben, de még Moszkvának sem. Farrukh – a Más munkája kockáin a Verzió fesztiválon – elénk táruló küzdelme azonban nemcsak pillanatnyi kétségbeesésekből áll, hanem tartósakból is: ami olykor felcsillan, az nem a remény, hanem a sok rozsdás limlom között egy-egy fényesebb darab, ami némi pluszpénzt hoz a színészi álmokat dédelgető, de jobbára lomizásból élő fiatalember konyhájára. Az emlegetett konyháról sem tudunk sok szépet elmondani: messze esik az az álmok városától, a térkép szerint nem is olyan távoli Moszkvától; Farrukh nem hogy az áhított színészi feladatokhoz nem jut közelebb, de Moszkva is zárva marad előtte – a város peremvidékének tákolmányai között húzza meg magát ő is, családja is.

false

És ha mindez nem lenne elég, hogy mindennemű mosolyt eltüntessen a happy endben reménykedő képünkről, még a sorsnak nevezett valaminek is abszurd tervei vannak hősünkkel. Mert nem sokkal azután, hogy végre egy igazi forgatáson is kipróbálhatja magát egy igazságtalanul gyilkossággal vádolt migráns szerepében, Farrukh maga kerül bíróság elé halálos gázolásért.

Gyenyisz Sabajev rendeltetésszerűen használja dokumentumfilmezésre vásárolt kameráját: közelről követi hősét a meghittebb, otthoni pillanatok, a csendes imák és családi ünnepek közben éppúgy, mint a moszkvai álom hajszolása során. Még a metró mozgólépcsőjén sem tágít mellőle, a nyomában lohol, hogy lépést tartson a forgatásra siető, ám késésben lévő fiatalemberrel, aki makacsul azon van, hogy ötven év után végre egy tádzsikot ünnepeljen Moszkva és a világ – ami ezúttal egy és ugyanaz.

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy számottevő változást az 51. év sem hozott e téren.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.