Farrukh, a gázoló színész akart lenni

  • - kg -
  • 2016. november 5.

Film

Tádzsikisztán egyetlen hírességet sem adott a világnak az utóbbi ötven évben.

Hiába törjük a fejünket, hogy megcáfoljuk Farrukhot, végül mégiscsak igazat kell adnunk a Moszkvában érvényesülni próbáló tádzsik fiatalembernek. Farrukh pillanatnyi kétségbeesésében ugyanis azt hánytorgatja fel a tádzsikokat sújtó sorsnak, hogy Tádzsikisztán egyetlen hírességet sem adott a világnak az utóbbi ötven évben, de még Moszkvának sem. Farrukh – a Más munkája kockáin a Verzió fesztiválon – elénk táruló küzdelme azonban nemcsak pillanatnyi kétségbeesésekből áll, hanem tartósakból is: ami olykor felcsillan, az nem a remény, hanem a sok rozsdás limlom között egy-egy fényesebb darab, ami némi pluszpénzt hoz a színészi álmokat dédelgető, de jobbára lomizásból élő fiatalember konyhájára. Az emlegetett konyháról sem tudunk sok szépet elmondani: messze esik az az álmok városától, a térkép szerint nem is olyan távoli Moszkvától; Farrukh nem hogy az áhított színészi feladatokhoz nem jut közelebb, de Moszkva is zárva marad előtte – a város peremvidékének tákolmányai között húzza meg magát ő is, családja is.

false

És ha mindez nem lenne elég, hogy mindennemű mosolyt eltüntessen a happy endben reménykedő képünkről, még a sorsnak nevezett valaminek is abszurd tervei vannak hősünkkel. Mert nem sokkal azután, hogy végre egy igazi forgatáson is kipróbálhatja magát egy igazságtalanul gyilkossággal vádolt migráns szerepében, Farrukh maga kerül bíróság elé halálos gázolásért.

Gyenyisz Sabajev rendeltetésszerűen használja dokumentumfilmezésre vásárolt kameráját: közelről követi hősét a meghittebb, otthoni pillanatok, a csendes imák és családi ünnepek közben éppúgy, mint a moszkvai álom hajszolása során. Még a metró mozgólépcsőjén sem tágít mellőle, a nyomában lohol, hogy lépést tartson a forgatásra siető, ám késésben lévő fiatalemberrel, aki makacsul azon van, hogy ötven év után végre egy tádzsikot ünnepeljen Moszkva és a világ – ami ezúttal egy és ugyanaz.

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy számottevő változást az 51. év sem hozott e téren.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.