Hollywoodi nyugger

Cameron Crowe: Az igazi kaland

  • - kg -
  • 2012. április 2.

Film

Cameron Crowe-t úgy őrzi az emlékezet, mint egy generációjáról sokat tudó, atyamestereit (például Billy Wilder) jó ízléssel megválasztó, a rock'n'roll életformát nem csak könyvekből ismerő, a popkultúrában biztonsággal eligazodó és az érzésekre is sokat adó filmrendezőt. Crowe-t kedvelni szokás, annak dacára is, hogy soha maradandót nem alkotott, de azért mindig akadt egy-két jól kitalált mellékszereplő és jól idézhető aranyköpés a filmjeiben. Meg szentimentalizmus, de mértékkel, vigyázva, hogy a cinikusabb fogazatok se vássanak bele. Ennyit a régi szép időkről, mert ha az a Cameron Crowe, aki Az igazi kalandot rendezte, azonos azzal a Cameron Crowe-val, aki a Facérokat és a Majdnem hírest, akkor szomorú hírünk van: Cameron Crowe-ból nem maradt más, mint egy ellágyult hollywoodi nyugger, aki egy állatkertnyi medvével/oroszlánnal/tigrissel, néhány fotogén gyermekkel és Matt Damon gyászával igyekszik visszaédesgetni híveit.


Damon egy gyermekeit egyedül nevelő jófej, aki felesége halálát feldolgozandó bevásárolja magát egy állatkertbe, melyet egy csomó más jófej lakik, medve és gondozó egyaránt. Ha a jófejség állatkerti sajátosság, akkor ez egy sültrealista produkció, ha nem, akkor csak egy buta mese. A múltkor annak kapcsán zúgolódtunk, hogy miként mozdult rá 9/11-re Stephen Daldry giccstől ragacsos kezeivel - a forgalmazói bölcsesség számlájára írjuk, hogy Az igazi kalanddal megvárták, míg lecsengenek Daldry csengettyűi, mert azok után már az is jó pont, hogy Crowe filmje szimpla nyálparádé, de világégésből egyetlenegy sincsen benne.

Az InterCom bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.