Hollywoodi nyugger

Cameron Crowe: Az igazi kaland

  • - kg -
  • 2012. április 2.

Film

Cameron Crowe-t úgy őrzi az emlékezet, mint egy generációjáról sokat tudó, atyamestereit (például Billy Wilder) jó ízléssel megválasztó, a rock'n'roll életformát nem csak könyvekből ismerő, a popkultúrában biztonsággal eligazodó és az érzésekre is sokat adó filmrendezőt. Crowe-t kedvelni szokás, annak dacára is, hogy soha maradandót nem alkotott, de azért mindig akadt egy-két jól kitalált mellékszereplő és jól idézhető aranyköpés a filmjeiben. Meg szentimentalizmus, de mértékkel, vigyázva, hogy a cinikusabb fogazatok se vássanak bele. Ennyit a régi szép időkről, mert ha az a Cameron Crowe, aki Az igazi kalandot rendezte, azonos azzal a Cameron Crowe-val, aki a Facérokat és a Majdnem hírest, akkor szomorú hírünk van: Cameron Crowe-ból nem maradt más, mint egy ellágyult hollywoodi nyugger, aki egy állatkertnyi medvével/oroszlánnal/tigrissel, néhány fotogén gyermekkel és Matt Damon gyászával igyekszik visszaédesgetni híveit.


Damon egy gyermekeit egyedül nevelő jófej, aki felesége halálát feldolgozandó bevásárolja magát egy állatkertbe, melyet egy csomó más jófej lakik, medve és gondozó egyaránt. Ha a jófejség állatkerti sajátosság, akkor ez egy sültrealista produkció, ha nem, akkor csak egy buta mese. A múltkor annak kapcsán zúgolódtunk, hogy miként mozdult rá 9/11-re Stephen Daldry giccstől ragacsos kezeivel - a forgalmazói bölcsesség számlájára írjuk, hogy Az igazi kalanddal megvárták, míg lecsengenek Daldry csengettyűi, mert azok után már az is jó pont, hogy Crowe filmje szimpla nyálparádé, de világégésből egyetlenegy sincsen benne.

Az InterCom bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."