tévésmaci

Bárány a réten

  • tévésmaci
  • 2023. május 17.

Film

Amikor Sztupa és Troché kiültek a gádorba, mindenki részeg volt.

Hogy aludtak-e vagy ájult, üzemen kívüli állapotban hevertek-e, azt nem nagyon lehetett eldönteni, talán csak aszerint, hogy aki valami fekvőalkalmatosságon hörgött, azt alvónak, ám aki asztalra borulva vagy éppenséggel alatta, vagy mindenfelé döglött, azt ájultnak lehetett minősíteni. Sztupa és Troché csináltak ugyan egy rövid, felületes leltárt, de csak olyan kötelességtudat-féléből, biztos, ami biztos alapon. Ómafa már elvitte a szajrét, biztonságban érezték magukat. Ellenben a gádorban elkelt a télikabát, kellemetlen februári reggel volt, a kialvatlanságtól lelassult a vérkeringés, s ez csak továbbnövelte a hidegérzetet, a fázást. Sztupa hintázott a székén, s a kezét dörzsölgette, lehelgette, Troché szerint úgy, ahogy a filmeken látta. Mindenesetre az is látszott, hogy valamin nagyon töri a fejét. Na, bökd már ki. Mondd, Troché, visszahozzuk valamikor a gyémántokat? Kéne? Troché igyekezett könnyed hangon válaszolni, hát vagyunk mi egy d’Artagnan? Ketten még a három testőrt is nehezen adnánk ki, be kéne venni Ómafát, akkor meg d’Artagnanunk nem lenne. Különben is, ez nem lelkiismereti kérdés, ne csinálj belőle álproblémát. De Sztupa csak nem hagyta annyiban, Troché, te gondoltad volna valaha is, hogy egy falusi lagziból, cudar rossz borok, kerítésszaggató pálinkák közül lopjuk el a Tadzs Mahal gyémántot?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.