tévésmaci

Bárány a réten

  • tévésmaci
  • 2023. május 17.

Film

Amikor Sztupa és Troché kiültek a gádorba, mindenki részeg volt.

Hogy aludtak-e vagy ájult, üzemen kívüli állapotban hevertek-e, azt nem nagyon lehetett eldönteni, talán csak aszerint, hogy aki valami fekvőalkalmatosságon hörgött, azt alvónak, ám aki asztalra borulva vagy éppenséggel alatta, vagy mindenfelé döglött, azt ájultnak lehetett minősíteni. Sztupa és Troché csináltak ugyan egy rövid, felületes leltárt, de csak olyan kötelességtudat-féléből, biztos, ami biztos alapon. Ómafa már elvitte a szajrét, biztonságban érezték magukat. Ellenben a gádorban elkelt a télikabát, kellemetlen februári reggel volt, a kialvatlanságtól lelassult a vérkeringés, s ez csak továbbnövelte a hidegérzetet, a fázást. Sztupa hintázott a székén, s a kezét dörzsölgette, lehelgette, Troché szerint úgy, ahogy a filmeken látta. Mindenesetre az is látszott, hogy valamin nagyon töri a fejét. Na, bökd már ki. Mondd, Troché, visszahozzuk valamikor a gyémántokat? Kéne? Troché igyekezett könnyed hangon válaszolni, hát vagyunk mi egy d’Artagnan? Ketten még a három testőrt is nehezen adnánk ki, be kéne venni Ómafát, akkor meg d’Artagnanunk nem lenne. Különben is, ez nem lelkiismereti kérdés, ne csinálj belőle álproblémát. De Sztupa csak nem hagyta annyiban, Troché, te gondoltad volna valaha is, hogy egy falusi lagziból, cudar rossz borok, kerítésszaggató pálinkák közül lopjuk el a Tadzs Mahal gyémántot?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.