rés a présen

„Lesz még filmem”

  • rés a présen
  • 2023. május 17.

Film

Patrovits Tamás animációsfilm-rendező, a Primanima Fesztivál igazgatója

rés a présen: Hány éve kezdted szervezni a BABtért?

Patrovits Tamás: 2016-ban kezdtük, akkor kaptuk meg kulturális és oktatási tevékenységre Budaörs városának egyik patinás, felújított épületét. A BABtér mára regionális kulturális központtá nőtte ki magát, amelyet körbeleng a vizuális kultúra kreatív légköre. Ezt minden hozzánk betérő megérzi.

rap: Hogyan működik jelenleg az intézmény?

PT: A BABtért mint befogadóhelyet a Prim­anima stábja működteti. A Primanima kezdetben „csak” egy nemzetközi animációs fesztivál volt, amelyre évek óta közel ezren látogatnak el. Az évi egyszeri fesztivál mellett a Primanima ernyője alá tartoznak az év közbeni szakköreink, nyári táborok, felnőtt művészeti előkészítők, a nemrég elkezdett online magazinunk, a Primazine, vagy grafikai műhelyünk, a Primanima Print House is.

rap: Május 19-én Szakítsd át a horizontokat! címmel vetítős nap lesz nálatok. Miről szól ez a program?

PT: A vetítés a Contemporary Animation Horizons nemzetközi kollázsfilmes workshop egyik első állomása, amelyet a ciprusi Animafest filmfesztivál szervezőivel közösen álmodtunk meg. A Filmarchívum által nemrég digitálisan restaurált magyar rövidfilmeket nézhetünk meg, például az egyik legnagyobb hazai mester, a 2004-ben elhunyt Reisenbüchler Sándor filmjeit. Az ő egész életműve a kollázsra épült, magazinok, művészeti albumok százait vagdosta szét, és helyezte a kivágott képeket új összefüggésbe a saját rajzaival. Elképesztően színes, mély, az emberért és környezetért aggódó pop-art alkotások ezek. Mellettük Reisenbüchler kollégáitól, szellemi örököseitől láthatunk egy-egy filmet, így Keresztes Dóra és Orosz István, Molnár Jacqueline, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta filmjeit, illetve az én egyik rövid animációmat vetítjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.