film

Barry Seal: A beszállító

  • - kg -
  • 2017. október 7.

Film

Nem kis megkönnyebbülés lehet a kisebb-nagyobb rosszfiúk, az így vagy úgy elhalálozott gazemberek, a sármos, de a saját vérükbe fagyott törvényen kívüliek hozzátartozóinak, ha kiderül, hogy a bűnös rokont Tom Cruise fogja alakítani. Kisebb az öröm, ha Hollywood egy jobb színész, de kevésbé delejező mosolyú férfiú mellett dönt, abból nem biztos, hogy jól jön ki a család, ha a szereposztók a Michael Shannontól Ben Mendelsohnig ívelő, kevésbé jó arcú kínálatból választanak főszereplőt. Cruise azonban egyet jelent az örökkévalósággal; bármilyen csalafintaságot követett is el a kedves rokon, immár úgy marad meg milliók emlékezetében, mint egy Ray Ban szemüveg mögül kivillanó milliódolláros mosoly. Barry Seal a nagybani gazemberek skáláján szinte kezdőnek számított: jó kezű amerikai utasszállító pilóta volt, aki hol drogot és fegyvert szállított, hol a business- és turistaosztályt, s megbízói közt tudhatta a kolumbiai drogbárókat és talán a CIA-t is, de az Amerikai Kábítószer-ellenes Hivatalt biztosan. Míg Pablo Escobarék a kokain Amerikába juttatásában, az amerikaiak a drogellenes harcban voltak érdekeltek, és ezt az ellentétet még Barrynek sem sikerült megnyugtatóan rendeznie: Escobar bérgyilkosai 1986-ban, amerikai földön végeztek vele. Hosszú távon azonban mégis ő győzött, mert míg Escobarnak a pocakos Wagner Moura adott arcot a Narcos című sorozatban, Barry Sealnek Tom Cruise atletikus mosolya jutott, ami egyenes út a legendává váláshoz. És ahogy azt John Ford híres filmjében mondják: „When the legend becomes fact, print the legend.”

Forgalmazza az UIP Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.