film

Death Note

  • Gera Márton
  • 2017. október 7.

Film

Alvás nélküli éjszakák, rongyos mangakötetek tanúskodnak arról, hogy volt idő, amikor a Death Note jelentette a belépőt a japán képregények világába. Aztán jött 2006-ban az anime meg a japán mozifilm, illetve az elkerülhetetlen népszerűség, s lassan nem volt olyan szeglete a világnak, ahol ne hallottak volna Óba Cugumi művéről (milyen szép is volt, amikor 2008 karácsonyának tájékán a csomó kialvatlan rajongó egyikeként vártuk a Lurdy Házban, hogy levetítsék végre a film második részét). Aminek oka csupán annyi, hogy a Death Note piszkosul jó munka volt: hősünk kap egy könyvet, amibe ha beleírja valakinek a nevét, az illető meghal. Nem is kellett ennél a kiindulópontnál több egy pompás kis thrillerhez, moralizáláshoz és megannyi fanhoz, akik képesek bármit megvenni, amire ráírták, hogy Death Note.

Adam Wingard még az idén is ráírta új filmjére, s most meg is kapja a magáét a rajongóktól, mivel nem tudta szegény, hogy ezt a sztorit nem lehet másfél órában elmesélni. Vagyis lehet, csak akkor nem lesz belőle más, mint rohanás, rohanás és még több rohanás. Szaladunk végig az eléggé kiforgatott történeten, egyik pillanatban még nagyon fél a hősünk, mert meglátta a szörnyet (Willem Dafoe egészen pompás szörny), majd rögtön osztja is a halálnaplójával az igazságot. Nekünk meg el kellene hinnünk, hogy mindez ilyen gyorsan végbemehet. Nem sikerül, hisz’ folyton azt érezni, hogy a figurákra nem jut idő. Csak kapunk valamit, aminek Death Note a címe, de nem igazán van túl sok köze hozzá. Zokogunk.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.