film

Death Note

  • Gera Márton
  • 2017. október 7.

Film

Alvás nélküli éjszakák, rongyos mangakötetek tanúskodnak arról, hogy volt idő, amikor a Death Note jelentette a belépőt a japán képregények világába. Aztán jött 2006-ban az anime meg a japán mozifilm, illetve az elkerülhetetlen népszerűség, s lassan nem volt olyan szeglete a világnak, ahol ne hallottak volna Óba Cugumi művéről (milyen szép is volt, amikor 2008 karácsonyának tájékán a csomó kialvatlan rajongó egyikeként vártuk a Lurdy Házban, hogy levetítsék végre a film második részét). Aminek oka csupán annyi, hogy a Death Note piszkosul jó munka volt: hősünk kap egy könyvet, amibe ha beleírja valakinek a nevét, az illető meghal. Nem is kellett ennél a kiindulópontnál több egy pompás kis thrillerhez, moralizáláshoz és megannyi fanhoz, akik képesek bármit megvenni, amire ráírták, hogy Death Note.

Adam Wingard még az idén is ráírta új filmjére, s most meg is kapja a magáét a rajongóktól, mivel nem tudta szegény, hogy ezt a sztorit nem lehet másfél órában elmesélni. Vagyis lehet, csak akkor nem lesz belőle más, mint rohanás, rohanás és még több rohanás. Szaladunk végig az eléggé kiforgatott történeten, egyik pillanatban még nagyon fél a hősünk, mert meglátta a szörnyet (Willem Dafoe egészen pompás szörny), majd rögtön osztja is a halálnaplójával az igazságot. Nekünk meg el kellene hinnünk, hogy mindez ilyen gyorsan végbemehet. Nem sikerül, hisz’ folyton azt érezni, hogy a figurákra nem jut idő. Csak kapunk valamit, aminek Death Note a címe, de nem igazán van túl sok köze hozzá. Zokogunk.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.