Film

Csendes szív

  • 2015. október 17.

Film

Ha egy dán filmben rokonok gyűlnek össze egy magányosan álló vidéki házban, akkor számítani kell rá, hogy elfojtott ellentétek kerülnek felszínre, kirobbanó indulatok, sírás, emberhalál valószínűsíthető. Ha ezek a rokonok ráadásul a gyógyíthatatlanul beteg mama szelídnek szánt, ám aktív eutanáziája alkalmából jelennek meg, akkor tudjuk, egziszten­ciális kérdések lesznek terítéken, és minden sarokban van egy óra, ami a tisztelt néző múló életidejét is mutatja.

Bille August azonban nem az egy generációval fiatalabb dogmások fésületlen, sőt durva, olykor erőszakos modorát utánozza – még akkor sem, ha a nevezett iskola emblematikus női színésze, Paprika Steen (itt is, mint mindenhol, mindig) hozza az ugyancsak a nevezett is­kola által kedvelt, neurotikus, az érdes felszín alatt sérülékeny, önvizsgálat következtében megtisztuló nőtípust. A fénykorán még a Dogma ’95 előtt túljutott kiváló dán példaképe inkább Bergman. Rendezett is már Bergman-filmet – a Mester visszavonulása után cannes-i Arany Pálmát hozott neki a kései Bergman stílusában megvalósított Legjobb szándékok –, és, hát rendezne azóta is, csak a forgatókönyveit már nem Bergman írja. Ebbe a szkriptbe sem sikerült belepakolni egyebet érdektelen magánéleti gubancoknál és szappanoperás bölcsességeknél. Csordogálnak az események, veszekedés, ki- esetleg összeborulás-­duett, s ez mind együtt, első látásra nyilvánvaló dolgok leleplezése: meg­annyi művészfilmes klisé. Végül megtudhatjuk, hogy a halál az bizony egy nagyon komoly dolog.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Neked ajánljuk