DVD

Get on Up – A James Brown sztori

  • Gera Márton
  • 2015.10.17 10:09

Film

Kijárt már egy film James Brownnak. Pontosabban nagyon is számítani lehetett rá, életrajzi filmekkel Dunát lehetne rekeszteni.
A szegény kisfiúból lesz a gazdag sztár, de jön az ilyenkor szokásos erkölcsi romlás, már a barátok sem számítanak, csak a pénz és a pénz. Nagyjából erről szól az összes életrajzi film, Tate Taylor rendezése sem kivétel.

Megyünk végig a kötelezőkön, a kis Brownt verték, de ő már akkor is érezte a zene erejét, majd börtönbe kerül, de a zene megmenti, szerződést kap, de ő kitart a barátai mellett. Nem könnyíti a helyzetünket az sem, hogy a szereplők olyanokat mondanak, hogy a show-biznisz két dologból áll: show-ból és bizniszből.

Mégis, mintha a laza szerkezete megmentené a rendezőt, talán mégsem akarja mindenképpen követni a hasonló alkotások ügymenetét. Ugrálunk az időben, egyik pillanatban még a fiút látjuk, majd az öregedő zenész nyilatkozik a riportereknek. És bömböl a muzsika. Aztán összemosódik a fiatal és az idősebb Brown alakja, megy a séta a napfényben, a színészek a kamerába beszélnek. A film elveszti a tempóját, és a közepén szépen elindul vissza az érdektelenségbe. De nem ér el odáig, ami nyilvánvalóan Chadwick Bosemannek köszönhető. ­James Brownja néhány pofont igazán megérdemelne, de egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. Szemtelen, nagyképű, ám baromi jó énekes. A sminkesek meg megtettek mindent, hogy ne legyen furcsa, amikor egy negyvenéves színész játssza a hatvanéves énekest.

Nem furcsa, ahogy szinte semmi sem furcsa ebben a filmben: tipikus életrajzi dráma, néhány eltéréssel.

Forgalmazza a Universal

Neked ajánljuk