DVD

Get on Up – A James Brown sztori

  • Gera Márton
  • 2015. október 17.

Film

Kijárt már egy film James Brownnak. Pontosabban nagyon is számítani lehetett rá, életrajzi filmekkel Dunát lehetne rekeszteni.
A szegény kisfiúból lesz a gazdag sztár, de jön az ilyenkor szokásos erkölcsi romlás, már a barátok sem számítanak, csak a pénz és a pénz. Nagyjából erről szól az összes életrajzi film, Tate Taylor rendezése sem kivétel.

Megyünk végig a kötelezőkön, a kis Brownt verték, de ő már akkor is érezte a zene erejét, majd börtönbe kerül, de a zene megmenti, szerződést kap, de ő kitart a barátai mellett. Nem könnyíti a helyzetünket az sem, hogy a szereplők olyanokat mondanak, hogy a show-biznisz két dologból áll: show-ból és bizniszből.

Mégis, mintha a laza szerkezete megmentené a rendezőt, talán mégsem akarja mindenképpen követni a hasonló alkotások ügymenetét. Ugrálunk az időben, egyik pillanatban még a fiút látjuk, majd az öregedő zenész nyilatkozik a riportereknek. És bömböl a muzsika. Aztán összemosódik a fiatal és az idősebb Brown alakja, megy a séta a napfényben, a színészek a kamerába beszélnek. A film elveszti a tempóját, és a közepén szépen elindul vissza az érdektelenségbe. De nem ér el odáig, ami nyilvánvalóan Chadwick Bosemannek köszönhető. ­James Brownja néhány pofont igazán megérdemelne, de egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. Szemtelen, nagyképű, ám baromi jó énekes. A sminkesek meg megtettek mindent, hogy ne legyen furcsa, amikor egy negyvenéves színész játssza a hatvanéves énekest.

Nem furcsa, ahogy szinte semmi sem furcsa ebben a filmben: tipikus életrajzi dráma, néhány eltéréssel.

Forgalmazza a Universal

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.