Egy csecsemőnek minden vicc új, de vajon mit csinálhat ma az a punkfrizurás csecsemő, aki horogkereszttel a pólóján zavarja a rendet egy korabeli művészeti projektből kiollózott jelenetben? Ha a kis punk magára ismer, feltétlen jelentkezzen, de ez a film egy nálánál is nagyobb partiarc, a manchesteri Mark Reeder sztorija, aki már akkor szerette a Berlinből kiszivárgó, indusztriális zajokat, amikor a műfaj összes rajongója elfért egy trafiknyi lemezboltban. Egy csecsemőnek minden Berlin új, és Mark ment is, meg sem állt Nyugat-Berlinig, ahol – mivel bírt mindent, ami zene volt és alternatív, és imádott egyenruhában bicajozni – hamar beilleszkedett a fal nyugati oldalát bomlasztó kreatív káoszba, melyben Bowie-tól Nick Cave-ig, Keith Haringtől Tilda Swintonig, Blixa Bargeldtől a Joy Divisionig mindenki sietett megmártózni. Minden dokumentumfilm ilyen neveket kíván magának, de a kicsi nevek az igazán szórakoztatók, a poptörténeti lábjegyzetek, akik mind világmegváltásban utaztak, és úgy néztek ki, mint Dieter, Mike Myers híres paródiafigurája. Reeder ott volt, ahol az élet zajlott, a berlini fekete lyukak, kreatív gócpontok, utcai összecsapások és reggelbe nyúló partik nem lehettek meg nélküle. Nem szívesen lennénk poéngyilkosok, de a végén ledőlt a fal és eljött a dj-k királysága – Reeder ott volt, amikor a dj még elmeorvosi kategóriának számított. De nem csak ott volt, a többséggel ellentétben emlékszik is mindenre, sőt, vén fejjel sem tagadja, hogy engedve a népszerű német fétisnek, egyenruhában csinálta végig az évtizedet.
Figyelmébe ajánljuk
Siófokon még számolják, mennyi szemétdíjat fizet a város a Plázs után
Gáláns „ajándék” az önkormányzattól egy milliárdos árbevételű cégnek.
Leonardo DiCaprio akciókrimijének áll a zászló a jövő évi Oscaron
Négy hónap van hátra a 2026-os Oscar-gáláig. Bemutatjuk, hogy áll jelenleg a díjért folyó verseny, és mely filmekre érdemes odafigyelni a következő időszakban.
„Nem vagyok inkvizítor, de a büntetőfeljelentéseket megtettük” – mondja Orosháza polgármestere a költségvetési biztos kinevezése után
A Sráckor rendezője készített filmet a zeneszerzőről, aki snassznak találta Molnár Ferencet
A Blue Moonban az év talán legjobb alakítását láthatjuk Ethan Hawke-tól, aki a tragikus sorsú zeneszerző, Lorenz Hart bőrébe bújt.
Közfoglalkoztatottak gyűjtötték az aláírást a Fidesznek Csörögön
„Az a fajta hamis technológiai fejlődés, amit az OpenAI hajszol, csak a profitot célozza”
Elhunyt politikusa után nem delegál parlamenti szószólót a hazai románság a törvényhozásba
Jön a bolond!
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
Út a féktelenbe
Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.
Cica az istállóban
„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.
A hegyek hangja
„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.
A jóság hímpora
Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.