B-Movie: Lust & Sound in West-Berlin 1979–1989

Egy csecsemőnek minden vicc új, de vajon mit csinálhat ma az a punkfrizurás csecsemő, aki horogkereszttel a pólóján zavarja a rendet egy korabeli művészeti projektből kiollózott jelenetben? Ha a kis punk magára ismer, feltétlen jelentkezzen, de ez a film egy nálánál is nagyobb partiarc, a manchesteri Mark Reeder sztorija, aki már akkor szerette a Berlinből kiszivárgó, indusztriális zajokat, amikor a műfaj összes rajongója elfért egy trafiknyi lemezboltban. Egy csecsemőnek minden Berlin új, és Mark ment is, meg sem állt Nyugat-Berlinig, ahol – mivel bírt mindent, ami zene volt és alternatív, és imádott egyenruhában bicajozni – hamar beilleszkedett a fal nyugati oldalát bomlasztó kreatív káoszba, melyben Bowie-tól Nick Cave-ig, Keith Haringtől Tilda Swintonig, Blixa Bargeldtől a Joy Divisionig mindenki sietett megmártózni. Minden dokumentumfilm ilyen neveket kíván magának, de a kicsi nevek az igazán szórakoztatók, a poptörténeti lábjegyzetek, akik mind világmegváltásban utaz­tak, és úgy néztek ki, mint Dieter, Mike Myers híres paródiafigurája. Reeder ott volt, ahol az élet zajlott, a berlini fekete lyukak, kreatív gócpontok, utcai összecsapások és reggelbe nyúló partik nem lehettek meg nélküle. Nem szívesen lennénk poéngyilkosok, de a végén ledőlt a fal és eljött a dj-k királysága – Reeder ott volt, amikor a dj még elmeorvosi kategóriának számított. De nem csak ott volt, a többséggel ellentétben emlékszik is mindenre, sőt, vén fejjel sem tagadja, hogy engedve a népszerű német fétisnek, egyenruhában csinálta végig az évtizedet.