VERZIÓ melléklet

Drónok

Film

A rakétavetővel felszerelt, földi irányítású, a világ másik felén is bevethető drónok kifejlesztése egybeesett a „terrorizmus elleni háború” felpörgésével, így az amerikai vezetés a 2000-es évek közepétől a hadviselés e csendes, kényelmes és biztonságos módszerét választotta az al-Káida főembereinek kiiktatására. A csend, kényelem és biztonság kizárólag az amcsik szempontjából értendő, a norvég Tonje Hessen Schei dokumentumfilmje arról szól, milyen szenvedéseket okoznak Pakisztán wazirisztáni régiójában a haditechnika legújabb vívmányai.

Rendezőnk etikai és jogi aggályai ott kezdődnek, hogy a hadsereg hiányában a háború elfedése és politikai pozicionálása is egyszerűbbé vált, drónok birtokában a döntéshozók könnyebb szívvel mondanak igent egy-egy bevetésre. A bajok folytatódnak azzal, hogy végső soron mindig egy emberi lény nyomja meg a kilövési gombot, ugyanakkor a több tíz­ezer kilométeres távolság sokat lendíthet „az ellenség” dehumanizációján. Ráadásul az amerikai hadsereg külön e célra programozott számítógépes játékokkal toborozza a drónok irányítóit. És akkor még nem szóltunk a drónháború legalitásának és átláthatóságának problémájáról, a terroristák azonosításának nehézségeiről, a dokumentált civil áldozatok százairól vagy a drónok okozta állandó fenyegetettségről, aminek következtében a pakisztáni gyerekek „többé nem szeretik a tiszta eget”.

A film legfeszültebb pillanatait a két kiugrott drónoperátor megszólalásai és a wazirisztáni jogvédők küzdelmei szolgáltatják. Bármilyen jól bánik azonban Schei a morális érzékünkkel, számos kérdést nyitva hagy. Miért nem tesz semmit a pakisztáni kormány vagy az ENSZ a drónok ellen? Milyen nemzetközi jogi normák vonatkoznak ezekre az akciókra? Milyen a hatékonyságuk más módszerekhez képest? Miért csak az USA-ról van szó, amikor a film szerint 87 állam rendelkezik a technikával? A Drónok nem csak továbbgondolásra, a témában való elmélyedésre is ösztönöz.

Figyelmébe ajánljuk