VERZIÓ melléklet

Drónok

Film

A rakétavetővel felszerelt, földi irányítású, a világ másik felén is bevethető drónok kifejlesztése egybeesett a „terrorizmus elleni háború” felpörgésével, így az amerikai vezetés a 2000-es évek közepétől a hadviselés e csendes, kényelmes és biztonságos módszerét választotta az al-Káida főembereinek kiiktatására. A csend, kényelem és biztonság kizárólag az amcsik szempontjából értendő, a norvég Tonje Hessen Schei dokumentumfilmje arról szól, milyen szenvedéseket okoznak Pakisztán wazirisztáni régiójában a haditechnika legújabb vívmányai.

Rendezőnk etikai és jogi aggályai ott kezdődnek, hogy a hadsereg hiányában a háború elfedése és politikai pozicionálása is egyszerűbbé vált, drónok birtokában a döntéshozók könnyebb szívvel mondanak igent egy-egy bevetésre. A bajok folytatódnak azzal, hogy végső soron mindig egy emberi lény nyomja meg a kilövési gombot, ugyanakkor a több tíz­ezer kilométeres távolság sokat lendíthet „az ellenség” dehumanizációján. Ráadásul az amerikai hadsereg külön e célra programozott számítógépes játékokkal toborozza a drónok irányítóit. És akkor még nem szóltunk a drónháború legalitásának és átláthatóságának problémájáról, a terroristák azonosításának nehézségeiről, a dokumentált civil áldozatok százairól vagy a drónok okozta állandó fenyegetettségről, aminek következtében a pakisztáni gyerekek „többé nem szeretik a tiszta eget”.

A film legfeszültebb pillanatait a két kiugrott drónoperátor megszólalásai és a wazirisztáni jogvédők küzdelmei szolgáltatják. Bármilyen jól bánik azonban Schei a morális érzékünkkel, számos kérdést nyitva hagy. Miért nem tesz semmit a pakisztáni kormány vagy az ENSZ a drónok ellen? Milyen nemzetközi jogi normák vonatkoznak ezekre az akciókra? Milyen a hatékonyságuk más módszerekhez képest? Miért csak az USA-ról van szó, amikor a film szerint 87 állam rendelkezik a technikával? A Drónok nem csak továbbgondolásra, a témában való elmélyedésre is ösztönöz.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."