Álma az autóversenyzés, szenvedélye a gyorsaság és a veszély, lenni akar valaki, nem akárki, hanem valaki, méghozzá most azonnal. A kamasz- és a felnőttkor határán egyensúlyozó 17 éves srác, aki folyton küzd és próbálkozik, de nem jut egyről a kettőre.
Steinbach Richárd, Ricsi otthagyja az iskolát, de mégiscsak le kéne valahogy érettségizni. Már késő, autót szerel, de nem keres eleget, így betörésből és lopásból egészíti ki zsebpénzét, vagy épp durva hitelt vesz fel a szüleivel, hogy álma, a rali finanszírozható legyen. Napjaink Magyarországát látjuk, egy vidéki települést, ahol kevés a lehetőség, behatárolt minden, pénz nincs, vagy csak épp annyi, hogy azért éhen ne haljon senki – a kilátástalanságba csak belebolondulni lehet. Ricsi beleüti fejét a falba, vasat rugdos, eszetlenül káromkodik, elküldi még a szüleit is melegebb éghajlatra, vagy kisgyerek módjára, keservesen sír. Szeretethiánya van. De majd, ha talál egy lányt, valamivel minden könnyebb lesz. Ja, vagy épp ellenkezőleg, beüt a következő probléma, hisz’ nem biztos, hogy az épphogy 18 éves küszködő fiatalnak pont egy kisbaba hiányzik az életéből… A fiú megtanul együtt élni a kudarcokkal, lemond, felelősséget tanul, de csak remélhetjük, hogy egyszer tényleg boldog lesz.
Hörcher Gábor játékfilmbe hajló dokumentumfilmje megejtő portrét fest egy ambiciózus fiatalról, aki nehezen egyezteti össze álmait a realitással. A reménytelenségből nyilván csak az álmok jelentik a kiutat, vagy azok sem. A pontosan komponált dramaturgia hol rálátást nyújt az életre, hol intim közelségbe hozza. Dehogy csak Ricsiét!
