VERZIÓ melléklet

Pislákoló igazság

  • Iványi Zsófia
  • 2015. december 5.

Film

Nehéz elhinni, hogy néhány évtizeddel – és jó pár háborúval ezelőtt – Afganisztánban a fiatal férfiak tetemes hányada szűk ingben és még szűkebb nadrágban, míg a lányok miniszoknyában rázták magukat és mikrofonfrizurájukat vad diszkó­slágerekre. Pedig így volt, és erre bizonyíték is van: az afgán filmarchívumban tárolt tekercseken – már azokon, amiket a filmművészettől sikítófrászt kapó tálibok nem semmisítettek meg – számos buli, koncert és divatbemutató képei fennmaradtak, de akadnak melodramatikus játékfilmek és a történelmi fordulatokat megörökítő dokumentumfilmek is. A Pislákoló igazság hősei mindent megtesznek azért, hogy ezek a felvételek ne váljanak a politika áldozatává. Missziójuk új értelmet ad a filmbolond kifejezésnek: Mahmoud anno az életét kockáztatva rejtett el tekercseket a tálibok elől, Isaaq, a púpos öregember ezer éve az archívum épületében él, és mindent tud az ország történelmével szorosan összefonódó filmtörténetről (melyből, az archív felvételeknek hála, mi is kapunk ízelítőt), Ibrehim, az archívum jelenlegi tulajdonosa vasszigorral vezeti az intézményt. A tekercsek mentése mellett országos körutat is szerveznek, hogy olyan emberek is megtapasztalhassák a mozi varázsát, akik még életükben nem láttak filmet. A kulturális programszervezés épp annyira egyedi szempontok szerint történik, mint amennyire különleges és szerethető ez a film: az ötletgazdák Afganisztán politikai térképe fölé görnyedve jelölik ki a vetítéssorozat útvonalát, és megvitatják, hogy mely területeken milyen valószínűséggel futhatnak tálibokba, és egyben a biztos halálba.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.