VERZIÓ melléklet

Pislákoló igazság

  • Iványi Zsófia
  • 2015. december 5.

Film

Nehéz elhinni, hogy néhány évtizeddel – és jó pár háborúval ezelőtt – Afganisztánban a fiatal férfiak tetemes hányada szűk ingben és még szűkebb nadrágban, míg a lányok miniszoknyában rázták magukat és mikrofonfrizurájukat vad diszkó­slágerekre. Pedig így volt, és erre bizonyíték is van: az afgán filmarchívumban tárolt tekercseken – már azokon, amiket a filmművészettől sikítófrászt kapó tálibok nem semmisítettek meg – számos buli, koncert és divatbemutató képei fennmaradtak, de akadnak melodramatikus játékfilmek és a történelmi fordulatokat megörökítő dokumentumfilmek is. A Pislákoló igazság hősei mindent megtesznek azért, hogy ezek a felvételek ne váljanak a politika áldozatává. Missziójuk új értelmet ad a filmbolond kifejezésnek: Mahmoud anno az életét kockáztatva rejtett el tekercseket a tálibok elől, Isaaq, a púpos öregember ezer éve az archívum épületében él, és mindent tud az ország történelmével szorosan összefonódó filmtörténetről (melyből, az archív felvételeknek hála, mi is kapunk ízelítőt), Ibrehim, az archívum jelenlegi tulajdonosa vasszigorral vezeti az intézményt. A tekercsek mentése mellett országos körutat is szerveznek, hogy olyan emberek is megtapasztalhassák a mozi varázsát, akik még életükben nem láttak filmet. A kulturális programszervezés épp annyira egyedi szempontok szerint történik, mint amennyire különleges és szerethető ez a film: az ötletgazdák Afganisztán politikai térképe fölé görnyedve jelölik ki a vetítéssorozat útvonalát, és megvitatják, hogy mely területeken milyen valószínűséggel futhatnak tálibokba, és egyben a biztos halálba.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.