Film

Egy szó, mint száz: szerelem!

  • 2016. július 23.

Film

Van az a franciás filmzsáner, amelyben egy évtizedek óta összetartó baráti kör belső dinamikájának feltárása tölti meg a másfél órát. A hosszas enumerációt követően, amikor is minden egyes résztvevő kap valamilyen, néhány vonásból felvitt jellemet (s a megkülönböztetés céljából valami bogaras szokást), általában be is áll arra a sínre a cselekmény, amelyről aztán többé le nem gördül. A társaság társasági életet él, párbeszédek rajzolják ki a társasági együttléteken kívüli világot, kanyarog, csordogál a sztori, párok jönnek össze s mennek szét, félreértések keletkeznek s tisztázódnak, megbékélés váltja a haragot. Épp, mint az életben, mondhatjuk, ha mélysége is lesz a panorámának s a végére tudunk valamit, amit az elején még nem. Enélkül inkább a szappanoperák végtelenített maszatolását juttatja eszünkbe a sok fárasztó magánéleti kanyar. Még akkor is, ha – épp, mint Julie Delpynél (Francia hétvége) vagy Guillaume Canet-nál (Apró kis hazugságok) – ezt a végül is sehova sem tartó dán filmet, May el-Toukhy próbálkozását a színészi alakítások teszik szerethetővé. Jens Albinusról vagy Trine Dyrholmról persze minden filmbarát hallhatott, de a film mégis a voltaképpeni főszereplő, a náluk jóval kevésbé ismert Mille Lehfeldt jutalomjátéka: száraz keserűséggel, kétségbeesett szeretetéhséggel formálja meg a minden társaságban magányos doktornőt, aki kudarcos szerelmekben próbál valami csökevényes boldogságot kizsarolni az élettől, ám, ha végre működne egy kapcsolata, akkor maga igyekszik zátonyra futtatni azt.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.