Film

Egy szó, mint száz: szerelem!

  • 2016. július 23.

Film

Van az a franciás filmzsáner, amelyben egy évtizedek óta összetartó baráti kör belső dinamikájának feltárása tölti meg a másfél órát. A hosszas enumerációt követően, amikor is minden egyes résztvevő kap valamilyen, néhány vonásból felvitt jellemet (s a megkülönböztetés céljából valami bogaras szokást), általában be is áll arra a sínre a cselekmény, amelyről aztán többé le nem gördül. A társaság társasági életet él, párbeszédek rajzolják ki a társasági együttléteken kívüli világot, kanyarog, csordogál a sztori, párok jönnek össze s mennek szét, félreértések keletkeznek s tisztázódnak, megbékélés váltja a haragot. Épp, mint az életben, mondhatjuk, ha mélysége is lesz a panorámának s a végére tudunk valamit, amit az elején még nem. Enélkül inkább a szappanoperák végtelenített maszatolását juttatja eszünkbe a sok fárasztó magánéleti kanyar. Még akkor is, ha – épp, mint Julie Delpynél (Francia hétvége) vagy Guillaume Canet-nál (Apró kis hazugságok) – ezt a végül is sehova sem tartó dán filmet, May el-Toukhy próbálkozását a színészi alakítások teszik szerethetővé. Jens Albinusról vagy Trine Dyrholmról persze minden filmbarát hallhatott, de a film mégis a voltaképpeni főszereplő, a náluk jóval kevésbé ismert Mille Lehfeldt jutalomjátéka: száraz keserűséggel, kétségbeesett szeretetéhséggel formálja meg a minden társaságban magányos doktornőt, aki kudarcos szerelmekben próbál valami csökevényes boldogságot kizsarolni az élettől, ám, ha végre működne egy kapcsolata, akkor maga igyekszik zátonyra futtatni azt.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.