Film

Warcraft: A kezdetek

  • - kg -
  • 2016. július 23.

Film

A pornómozik lehettek ilyenek: vasárnap délután a verőfényes napsütésben, míg a családok utolsó fürdőzésükre készülnek a Balatonban, egy fővárosi moziterem áporodott sötétjében néhány meglett férfiember mered a vászonra, kínosan ügyelve rá, hogy a lehető legtávolabb helyezkedjenek el egymástól. A vásznon orknak nevezett, embertelen izomkolosszusok és embernek nevezett, páncélozott kardforgatók feszülnek egymásnak egy olyan háttértörténet előtt, melyet – maradva a hasonlatnál – egy hetvenes évekbeli pornóproducer (igen, akkor még ügyeltek a történetmesélésre) is megmosolygott volna a bajusza (kötelező pornóproduceri tartozék) alatt. Azokat a férfiakat, akik orkokat bámulnak a sötétben, míg mindenki más a Balatonban pancsol, mi több, az orkbámulást akkor bonyolítják, amikor már rég mindenki látta, lemondóan lehülyézte, a videójáték-filmek újabb fölösleges iparági szemetének nyilvánította Duncan Jones filmjét, szóval ezeket a férfiakat súlyos orkfüggőként ismeri az orvostudomány. Ők azok, akik minden iparági szemétben meglátják a szépet, még egy olyan megnyerhetetlen műfajban is, mint a videójáték-adaptáció, ha orkot jelez a moziműsor. Jones Warcraft filmje, melyet Kínán kívül mindenki kifütyült, de Kínán belül mindenki éltetett (vajh’ mit mond ez a világról és mit a kínaiakról?), szóval a Warcraft-film maga a tökéletes trash, melynek láttán újbóli igazolást nyer a mondás, miszerint az egyik ember szemete a másik ember kincse (nem, ezt nem egy pornóproducer mondta).

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.