Film

Központi hírszerzés

  • - kg -
  • 2016. július 23.

Film

Dwayne Johnson, vagyis a művész, akit valaha The Rocknak hívtak, Hollywood bocsánatos bűnei közé tartozik: a színészetét fekvenyomó padokon fejlesztő, rokonszenves óriásnak még maga Schwarzenegger adta át a stafétabotot, és ez nemcsak afféle szólásmondás; Az Amazonas kincse című ódon (2003-as) marhaság egyetlen emlékezetes jelenetében valóban megtörtént az átadás-átvétel. A mai gyerekek persze mit sem tudnak e találkozás történelmi jelentőségéről (ki az a bácsi, aki beszól a Rocknak?), de hagyjuk a könnyeket. Már csak azért is, mert a Központi hírszerzés a poénok filmje, mely a schwarzeneggeri életműből leginkább az Ikrekkel és a Két tűz közöttel rokonítható, amennyiben itt is egy málészájjal mosolygó óriást párosítottak egy vertikális kihívásokkal küzdő komikussal (Kevin Hart), és itt is a szuperügynöki lét kihívásai ütköznek meg a polgári életmód egyhangúságával. A magunk szemérmes módján talán csak arra szeretnénk rámutatni e kimerítő történeti összehasonlítással, hogy a Központi hírszerzés nem kosztümös románc, hanem egy nemes hagyományokat folytató akcióvígjáték. A könnyedség látszatát keltő vegyes technika nehéz műfaj, hiszen mind a köríves rúgások, mind a köríves poénok terén profin kell eljárni. Ezúttal a rúgások is enerváltak, sehol a jól végzett munka feletti kitörő öröm, a poénokról meg mindent elmond, hogy az alkotók egészen a szóviccek rettenetes birodalmáig ereszkedtek alá, és egy hüllős poénnal tértek meg: egy borzasztó kígyóssal, melynek végén az ismert színész, Jake Gyllenhaal nevéből Snake Gyllenhaal lesz.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.