Lengyel Filmtavasz

Egyszer élünk

Film

Nem mindig van megbocsátás. Nem mindegy, hogyan élsz, mert a végén már késő lesz: ez lehet Maciej Migas filmjének tanulsága. Semmi sommás baromság vagy visszataszító emberszörnyeteg. Csak egy önző férfi, aki élvezte az életet – épp úgy, vagy talán egy egészen kicsit durvábban, mint bármelyikünk.

Először a hivatását vesztette el: részegen ment fel a színpadra, eldurrant az agya, és tönkretette az aznapi előadást. De nem esett kétségbe, leszokóban volt az alkoholról, gyűlésre járt, barátokra lelt, új munkákat talált, színész létére volt tévéműsorban tapsoltató, diákszínköri rendező, de árult áruházban napszemüvegeket, sőt, ha kellett, bohócnak állt. Talán nem is először került padlóra, így ügyesen megoldotta az életét, egyszerűen csak újrakezdte.

Aztán egy nap az exalkoholista férfiról kiderült, hogy tüdőrákos. Három, maximum négy hónapot jósoltak neki az életből. Elfogadta, méltósággal tűrte, s hozzáfogott elrendezni az életét. Bocsánatot akart kérni a nőktől, akikhez ilyen-olyan szálak fűzték, de legfőképp a lányától, akinek mintha sosem lett volna apja. Ám a halál közelsége nem mindenkinek hoz megnyugvást. Hiába a bűnbánat, a vezeklés, hiába a végső teperés, nem mindenki tud mindent megbocsátani.

Mit sem számít a szakmai siker vagy a csodának hitt gyógyulás, amiről persze hamar kiderül, hogy csupán az élet végjátéka. A hit adhat feloldozást, de mit ér a vég az áhított búcsú, valódi szeretet nélkül? A megbocsátás nem kegy, hanem kemény meló. És nincs mindig elég idő.

Vetíti a Művész mozi, április 20-án, 19.00 órakor

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.