DVD

A virág románca

  • - kg -
  • 2016. május 14.

Film

Alan Rickman néhanapján rendezett is; a nemrég elhunyt nagy angol színész túlzásba azért nem vitte a dolgot, ’97-ben megcsinálta a Téli vendég című anya-lánya drámát, tavalyelőtt pedig A virág románca című tájépítészeti love storyt. Előbbiben Emma Thompsonra osztott főszerepet, akivel az Értelem és érzelemben játszott együtt, utóbbiban Kate Winslet lett fő támasza, akivel; igen, vele is az Austen-adaptációban dolgozott. Rendezőként Rickman nagy pechje, hogy második filmjéhez csak a kosztümökből kapott első osztályú holmit, a sztori távolról sem austeni minőség. Pedig tájépítészekről filmet készíteni remek ötlet, szerelmes tájépítészekről még ennél is remekebb, a Napkirály tájépítészeinek románcát megénekelni meg… Mi ez, ha nem a fokozás csúcsa, a kertépítészet és a királyi intrikák találkozása, Versailles mint park, és Versailles mint grandeur és gloire szép párhuzama! Ja, és mindez a mellékszereplők, a két tájépítész egymásba gabalyodó párhuzamosainak finom ábrázolásával. Plusz parókák, piperkőcök és Stanley Tucci, az amerikai vendég a sok angol között. Van egy belgánk is: a „hova álljanak a belgák” dilemmát Matthias Schoenaerts (kertépítész 1.) oldja fel profi módon – a belgák ezúttal franciát játszanak, angolul beszélnek, és első látásra belehabarodnak Kate Winsletbe (tájépítész 2.). Az udvari intrikákat és kerti rivalizálást ígérő, ám hamar elszerelmesedő sztorit a színészek viszik el hátukon: Rickman, a rendező ízlésbeli bizonytalanságaiért Rickman, a színész tökéletes rickmankedése kárpótol.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.