Alan Rickman néhanapján rendezett is; a nemrég elhunyt nagy angol színész túlzásba azért nem vitte a dolgot, ’97-ben megcsinálta a Téli vendég című anya-lánya drámát, tavalyelőtt pedig A virág románca című tájépítészeti love storyt. Előbbiben Emma Thompsonra osztott főszerepet, akivel az Értelem és érzelemben játszott együtt, utóbbiban Kate Winslet lett fő támasza, akivel; igen, vele is az Austen-adaptációban dolgozott. Rendezőként Rickman nagy pechje, hogy második filmjéhez csak a kosztümökből kapott első osztályú holmit, a sztori távolról sem austeni minőség. Pedig tájépítészekről filmet készíteni remek ötlet, szerelmes tájépítészekről még ennél is remekebb, a Napkirály tájépítészeinek románcát megénekelni meg… Mi ez, ha nem a fokozás csúcsa, a kertépítészet és a királyi intrikák találkozása, Versailles mint park, és Versailles mint grandeur és gloire szép párhuzama! Ja, és mindez a mellékszereplők, a két tájépítész egymásba gabalyodó párhuzamosainak finom ábrázolásával. Plusz parókák, piperkőcök és Stanley Tucci, az amerikai vendég a sok angol között. Van egy belgánk is: a „hova álljanak a belgák” dilemmát Matthias Schoenaerts (kertépítész 1.) oldja fel profi módon – a belgák ezúttal franciát játszanak, angolul beszélnek, és első látásra belehabarodnak Kate Winsletbe (tájépítész 2.). Az udvari intrikákat és kerti rivalizálást ígérő, ám hamar elszerelmesedő sztorit a színészek viszik el hátukon: Rickman, a rendező ízlésbeli bizonytalanságaiért Rickman, a színész tökéletes rickmankedése kárpótol.
Forgalmazza az ADS Service
