Gatsby tegnap

Elveszettek

Jack Clayton filmje (1974)

  • - borz -
  • 2013. június 23.

Film

F. Scott Fitzgerald fiatalkori remeklése, A nagy Gatsby 1926 óta csalja lépre a filmeseket. Szinte tálcán kínálja fel magát mozgalmas, harsány tablóival, gazdag színvilágával, megelevenítő erejű látképeivel és csendéleteivel, markánsan körvonalazott figuráival. Mintha még a kísérőzenét is előre megadná hozzá a szerző, s a forgatókönyvírónak nincs is más dolga, mint jelenetekre bontani, kiszedegetni a párbeszédeket, és már lehet is forgatni.

Az 1926-os némafilm elveszett, ami nagy kár, mert szöveg, színek és zene híján feltehetően nem esett a sokatmondás és a látványban tobzódás vétkébe. Elliott Nugant 1949-es változatát Fitzgerald és Zelda is láthatta volna... ha undorral ki nem jönnek a moziból. Sokunkban élhetett úgy, hogy Jack Claytonnak, a Hely a tetőn jó emlékű rendezőjének végül összejött az igazi, időtálló adaptáció remek színészekkel (Robert Redford, Mia Farrow, Bruce Dern, Karen Black, Sam Waterston), hozzáértő forgatókönyvíróval (Francis Ford Coppola) és nem utolsósorban bőkezű költségvetéssel.

Eleinte úgy tűnik, hogy azért nyúlik majdnem két és fél órára a mozi, mert itt aztán szórul szóra fel lesz mondva a regény. De aztán a rendezőben lüktetni kezd a filmes véna, hagyja az irodalmat másra, és belefeledkezik a virágkompozíciók, ezüst étkészletek, korhű selyemharisnyába bújtatott táncos lábak, porcelánöltönyök, gojzervarrott cipők és valószerűtlenül kék szemek tartós élvezetébe. De még az ő kedvükért sem dobja sutba a forgatókönyvet, amelynek szerzője, nyilván tiszteletadásból, sokat és hosszan idéz a regényből, ha nem a dialógusokban, akkor külső narrációként, s a nézőben egyre erősödik az érzés, hogy gazdagon illusztrált képeskönyvet lát. A fene nagy hűség az eredetihez merőben felszínes, a szó szerinti idézetek dacára a rezonőr/elbeszélő Nick Carraway nem tölti be azt az áthidaló és távolságot tartó szerepet, amely a regényt kiegyensúlyozza. Látszólag csak kisebb hangsúlyeltolódásokról van szó: kapjon valamivel nagyobb teret Wilson, a megcsalt, majd elözvegyült autószerelő egyéni drámája; ne érjük be azzal, hogy a közép-nyugati vaskereskedő családból a jenki forgószínpadra jelentős tőkesúllyal kilépő Nick nem ítélkezik... de ámuljon-bámuljon már egy kicsit tágra nyílt, csillogó szemmel; és mi lenne, ha a szerető kutyájának ezüstpitykés nyakörve csupa gyémántokkal lenne kirakva? Csakhogy éppen ezek az önmagukban nem túl fontos lépések viszik el az egészet menthetetlenül a melodráma irányába. Persze leginkább Gatsby alakját sikerült elfuserálni: ez a rendkívül összetett, ellentmondásos személyiség vagy kifogott a filmeseken, vagy egyszerűen nem merték vállalni, és a figura vétkeit, árnyoldalait rátolták Wolfsheimre, vigye el ő a balhét. Ezek után nem csoda, hogy Redford, akit az ellenségei sem vádolhatnak azzal, hogy rossz színész, hol tanácstalanul téblábol a szerepben, hol túljátssza, összességében kínos benyomást keltve.

Aki meg akarja őrizni a sok évtizedes szép emléket, semmi esetre ne nézze újra az 1974-es A nagy Gatsbyt.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

A falu bolondjai

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

A mártír

„Ki ölte meg Charlie Kirköt?” – ezt énekelhetné valamelyik NER-kompatibilis polbeat együttes, ha volnának olyanok.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.