Film

A sziget

Film

A hó takar és tisztít, a sziget bezár, elválaszt tértől és időtől. A kettő együtt valamiféle szentség, erről szólna Pavel Lungin filmje, amely 2006-os bemutatója után most ért el a magyar mozikba.

Nem kapkod el semmit az alkotó sem, a mű Tarkovszkijt, Bergmant és az orosz nagyregényeket idéző belső harcok csendes szemléje, vívódás a bűnnel, a lelkiismerettel és az istennel. Anatolijt ifjan arra kényszerítik a nácik, hogy lelője saját elöljáróját. Vezeklésül érkezik a szigetre, egy elzárt, titokban működő ortodox közösségbe. Nem kell rejtett szimbólumokat keresgélnünk, útja könnyen értelmezhető, gondosan vezetett motivációs láncolat, amelyhez szinte egyértelműen kapcsolódik a "szent bolond" archetipikus figurája. Aki pedig nem más, mint a vívódó Anatolij: az együgyű, a gyógyító, a csodákra képes. Akihez munkahelyükről ellógó anyák lopják titkon beteg fiukat; aki felül és kívül áll egyházának szabályain, mert bűne (vagy inkább bűntudata) és feltétlen hite nem egyszerűen hívővé, de egyenesen jelképpé teszi. Nem nehéz hát a nézőknek minden mozdulatát ikonszerűnek látni; a monokróm képi világ, a hosszú snittekben tájakat mutató, mélázva kitérő kameraállások is erősítik a transzcendens hatást. Mindehhez a színészek erőteljes játéka járul, plasztikus arcok és figurák, minden gesztus, félmondat egy-egy önmagába zárt történet, tanmese. A sziget felemelően nyugodt, lírai film emberről, bűnről és hitről, de megmutat valamit abból is, hogyan lehetett istent keresni a hetvenes évek szovjet ateizmusának zord ege alatt.

Forgalmazza az Etalon film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.