Gatsby ma

Fénylik

Baz Luhrmann filmje (2013)

  • - ts -
  • 2013. június 23.

Film

Bár sokáig úgy tudtuk, megfeledkezett róla, de lám, Doktor T. J. Eckleburg végre lecserélte szemüvegét; nem sokat szórakozott, mindjárt 3D-sre. Ideig-óráig tán beljebb is vagyunk vele, került valami, ami elvonja a figyelmet arról, ami különben az orrunk előtt folyik, a semmi dáridójáról. Ha tetszik, tehát védőszemüveg, olyan, mint a hegesztőké, óv a vakítástól. A Rómeó és Júlia, illetve Moulin Rouge után pedig tudhatjuk, Luhrmann nem fogja vissza magát, ha vakításról, megengedőbben kápráztatásról van szó. Illő büdzsé híján nyilván bele sem kapott volna.

Hogy mindeközben mi vár Gatsbyre, pláne Fitzgeraldra, nos, azért sem kell sokáig aggódnunk, a direktor nem árul zsákbamacskát: a második jelenet után tiszta a kép, pedig nincs is olyan könnyű dolga, mint elsőre - illetve az előzetesek alapján - hinnénk. Oh, hisz A nagy Gatsby a dzsesszkorszak karcsú nagyregénye, trombitára, vicces női kalapokra, szerecsen sofőrökre, charlestonruhákra és zenékre lett hangszerelve, pusztán bele kell adni apait-anyait. Bár sajna egyes szám első személyben íródott, amivel filmrendező még a büdös életben nem tudott mit kezdeni, beleértve a legnagyobbakat is. Luhrmann többszörösen biztosítani igyekszik a hátát, egyfelől szakorvost rendel ki az esethez, másfelől megmutatja azt is - mint tényleg csak a legrosszabb adaptációk -, amikor a pont kikerül a nagy mű végére; ez szerencsére filmje végén van, amikor már rég túljutunk azon, hogy mennyire nevetséges is ez a bolhacirkusz.

Emlékeznek önök a Szigorúan bizalmas (L. A. Confidental) című filmre? Abban is a kurvaküldő szolgálatra? Olyan lányokat közvetítenek, akik kiköpött másai régi idők hollywoodi istennőinek. Egy alapjáraton is sikerrel kecsegtető üzlet felvirágoztatásához ez nyilván bőségesen elegendő, művészi koncepciónak - nem is csak a terv végzetes esetlegessége miatt - elég véznácska. De ez van: Leonardo DiCaprio remekül, egy távolról sem szegényes színészi eszköztár magabiztos birtokosaként hozza a fiatal (aranypolgári korú) Orson Wellest, mellesleg egy olyan antré után, ami láttán a közelgő 3D-s James Bond alkotói holnap összehívják a vésztanácsot. A Tom Bucanant adó művész egész ívet húz Douglas Fairbanks Jr.-tól Errol Flynnen át érthető okokból Bruce Dernig, míg szerencsétlen Nick Carrawaynek - az öreganyám se értené, miért - Buster Keaton jut a maszkabálban...

DiCaprio mellett a film másik főszereplője, a telefon is nagy belépőt kap: az alapszereplők ücsörögnek a második jelenetben (az elsőt elvitte a hajánál fogva kihívott orvos), s megcsörren a telefon, Daisy úgy rezzen össze, mintha kígyó mart volna belé, s tudunk mindent: Tom szeretője a vonalban. Fitzgeraldnál semmit nem tudunk azonnal, ezt például csak a jelenet végére. Baz Luhrmann filmje viszont annyira siet, hogy lekési a legjobb részeket: csak egy drámainak szánt áriázásokkal olykor fölhabosított revüt látunk, a háttérben kifejtett folyamatos és tolakodó telefonbetyárkodással.

Ugyanakkor abban teljesen igaza van az alkotónak, hogy ehhez csak Fitzgerald és Gatsby nevére van szüksége, a lényeg elintézhető a '74-es film alapján, ami feszt vissza is köszön az első szemüvegtől az utolsó koszos overallig.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.