Gatsby ma

Fénylik

Baz Luhrmann filmje (2013)

  • - ts -
  • 2013. június 23.

Film

Bár sokáig úgy tudtuk, megfeledkezett róla, de lám, Doktor T. J. Eckleburg végre lecserélte szemüvegét; nem sokat szórakozott, mindjárt 3D-sre. Ideig-óráig tán beljebb is vagyunk vele, került valami, ami elvonja a figyelmet arról, ami különben az orrunk előtt folyik, a semmi dáridójáról. Ha tetszik, tehát védőszemüveg, olyan, mint a hegesztőké, óv a vakítástól. A Rómeó és Júlia, illetve Moulin Rouge után pedig tudhatjuk, Luhrmann nem fogja vissza magát, ha vakításról, megengedőbben kápráztatásról van szó. Illő büdzsé híján nyilván bele sem kapott volna.

Hogy mindeközben mi vár Gatsbyre, pláne Fitzgeraldra, nos, azért sem kell sokáig aggódnunk, a direktor nem árul zsákbamacskát: a második jelenet után tiszta a kép, pedig nincs is olyan könnyű dolga, mint elsőre - illetve az előzetesek alapján - hinnénk. Oh, hisz A nagy Gatsby a dzsesszkorszak karcsú nagyregénye, trombitára, vicces női kalapokra, szerecsen sofőrökre, charlestonruhákra és zenékre lett hangszerelve, pusztán bele kell adni apait-anyait. Bár sajna egyes szám első személyben íródott, amivel filmrendező még a büdös életben nem tudott mit kezdeni, beleértve a legnagyobbakat is. Luhrmann többszörösen biztosítani igyekszik a hátát, egyfelől szakorvost rendel ki az esethez, másfelől megmutatja azt is - mint tényleg csak a legrosszabb adaptációk -, amikor a pont kikerül a nagy mű végére; ez szerencsére filmje végén van, amikor már rég túljutunk azon, hogy mennyire nevetséges is ez a bolhacirkusz.

Emlékeznek önök a Szigorúan bizalmas (L. A. Confidental) című filmre? Abban is a kurvaküldő szolgálatra? Olyan lányokat közvetítenek, akik kiköpött másai régi idők hollywoodi istennőinek. Egy alapjáraton is sikerrel kecsegtető üzlet felvirágoztatásához ez nyilván bőségesen elegendő, művészi koncepciónak - nem is csak a terv végzetes esetlegessége miatt - elég véznácska. De ez van: Leonardo DiCaprio remekül, egy távolról sem szegényes színészi eszköztár magabiztos birtokosaként hozza a fiatal (aranypolgári korú) Orson Wellest, mellesleg egy olyan antré után, ami láttán a közelgő 3D-s James Bond alkotói holnap összehívják a vésztanácsot. A Tom Bucanant adó művész egész ívet húz Douglas Fairbanks Jr.-tól Errol Flynnen át érthető okokból Bruce Dernig, míg szerencsétlen Nick Carrawaynek - az öreganyám se értené, miért - Buster Keaton jut a maszkabálban...

DiCaprio mellett a film másik főszereplője, a telefon is nagy belépőt kap: az alapszereplők ücsörögnek a második jelenetben (az elsőt elvitte a hajánál fogva kihívott orvos), s megcsörren a telefon, Daisy úgy rezzen össze, mintha kígyó mart volna belé, s tudunk mindent: Tom szeretője a vonalban. Fitzgeraldnál semmit nem tudunk azonnal, ezt például csak a jelenet végére. Baz Luhrmann filmje viszont annyira siet, hogy lekési a legjobb részeket: csak egy drámainak szánt áriázásokkal olykor fölhabosított revüt látunk, a háttérben kifejtett folyamatos és tolakodó telefonbetyárkodással.

Ugyanakkor abban teljesen igaza van az alkotónak, hogy ehhez csak Fitzgerald és Gatsby nevére van szüksége, a lényeg elintézhető a '74-es film alapján, ami feszt vissza is köszön az első szemüvegtől az utolsó koszos overallig.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk