Film

Hivatás

Małgorzata Szumowska: Az Ő nevében

  • 2015. július 25.

Film

Amióta a kilencvenes években sorra pattantak ki a katolikus papság fiatalkorúakkal szembeni bűnei, egyre több embert foglalkoztat a cölibátus kérdése.

Szumowska korábbi filmjeihez hasonlóan ezúttal is a szexualitás felől közelít, ám az eddigi munkáival szemben ez a film visszafogott és fegyelmezett. Sűrű, nehéz atmoszférájában ott kísért Kieślowski szelleme, morális igényessége.

Nem úgy teszi fel a kérdést, hogy vajon összeegyeztethető-e a papi hivatás és a megélt testi szerelem (nem egyeztethető össze, a papi nőtlenség jelenleg nem képezi felülvizsgálat tárgyát), hanem azt feszegeti, hogy összeegyeztethető-e az elfojtás és a tisztesség. Hogy meddig kell képmutatónak lenni, a „nagyobb jóra”, a közösség „egységére” hivatkozva. Kell-e egyáltalán?

Adam atya egy vidéki nevelőintézet nyitott és laza, ugyanakkor mélyen elkötelezett és karizmatikus vezetője. Lelkészi szolgálata mellett szeretettel és megértéssel viseli gondját a tucatnyi, mentális és viselkedési problémája miatt munkaterápiára fogott fiatalembernek. Akik vadak és szeretetéhesek, kegyetlenek és sérülékenyek – valahol a fiatalkorúak börtöne, a javítóintézet és a felnőttélet határán. Kialakulatlan morális érzékkel és ébredő szexualitással. Adam atya jó pedagógus és jó pap, ám emberből van: teste késztetéseivel csak küzdeni tud, megküzdeni nem. Az intézet környékén nehéz fizikai munkát végző fiatalember iránt ébredő vonzalma pedig kölcsönös. És igen érzékenyen, távolságtartóan és – a finálé szenvedélyes együttlétének direkt, bár nem explicit bemutatásáig – diszkréten ábrázolt. Ez a kapcsolódás a teljesség felé törekszik, amelynek része a szexuális kapcsolat is, de centrumában ugyanaz a felismerés, az egység, a teljesség mindig adott voltának felismerése áll, mint ami a hívő embert megtartja a kétségek, szorongások, tévelygések kínjai közt is.

Vajon az egyház a maga földhözragadt pragmatizmusában és taktikus döntéseiben szintén a teljesség felé törekszik-e? – teszi fel a kérdést, provokatívan, ám az istenkereső ember indulatával a feszült hangulatú, nyomasztó közegben játszódó film. Ha az egyháznak az élet valóságos kérdéseire adott válaszai csak a bűntudat felkeltésére alkalmasak (az egyik intézeti fiú, nem tudván feldolgozni saját szexuális irányultságát, öngyilkos lesz), ha ez az egyház a felmerülő vádakkal (munkatársa a püspökségen besúgja a papot) csak a praktikus megfontolások szintjén hajlandó foglalkozni (újabb áthelyezés), akkor kitől, mitől remélhet segítséget a hitét és belső, elemi késztetéseit egyaránt meg­élni kívánó ember? Vajon mikor lehet ezekről a kérdésekről egyáltalán beszélni?

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.