Film

Jurassic World 3D

Film

A dinoszauruszfilozófia korát éljük: immár komoly traktátusok foglalkoznak a (madarak kivételével) rég kihalt őshüllők és az emberek közötti sajátos viszonnyal, egészen pontosan azokkal a gondolati konstrukciókkal, melyekkel értelmet adtunk néhai létüknek, s besoroltuk őket egy ingatag alapokon álló rendszertani hálózatba. És persze azzal a még pusztán csak elméleti lehetőséggel, hogy mi lesz akkor, ha képesek leszünk visszahozni őket az életbe, vagy valami olyat, ami távolról emlékeztet a róluk szerzett tudásunkból összeálló képre, majd összeeresztjük őket saját magunkkal. Igen, ez valóban kedvenc beast ­feast-filmfolyamunk, a Jurassic-univerzum tárgya is: azé a sorozaté, mely a Kedvencek temetője morális tanulságait (nem kéne a holtakat visszahozni az életbe) elegyíti a molekuláris genetika iránti mélyen ambivalens, az ájult tiszteletet az irtózással elegyítő érzéseinkkel. Erre persze a mozinéző többnyire legyint: neki csak újabb és újabb szörnyekre van szüksége, lehetőség szerint még nagyobbakra, több foggal, hiszen erre hajtanak a Jurassic World elvetemült, ráadásul korrupt molekuláris genetikusai is. A Jurassic-filmek azonban, legalábbis a klasszikus első rész ehhez morális és – a maga egyszerű módján – még filozófiai tanulságokat is adagol. Nem is szólva arról, hogy felhívja figyelmünket a tudomány néha önhitt és korlátolt szemléletmódjával szembeni, nem kevésbé tudományos szkepszis jelentőségére. Nos, a Jurassic World is ezt az értelmezési keretet hozza vissza, igaz, az adalékokat most már ad absurdum viszi – ebben a tekintetben sokkal inkább a megakígyós/krokodilos filmek gusztusos hagyományát követvén. Ezenfelül a régi félelemre bazírozna: mi van, ha kitaszíttatunk saját paradicsomunkból, és lekerülünk a tápláléklánc csúcsáról, no meg a rendszertani szinten értelmezett alfahím pozíciójából. Filmünkben két, érezhetően irányításmániás és öncélúan vérengző faj kerül össze, s közöttük csak nüanszok, futó szimpátiák, no és a vakszerencse dönt. Ennyi adatik nékünk, és bő kétórányi, önfeledt, poénokkal telehintett, debil szórakozás. A rendelkezésre álló filmidő és -tér kitöltésére előkerül számos kötelező, éppen ezért untig ismert zsánerelem a szörnnyel szemben egyedül maradó gyerekektől-kamaszoktól, a konfliktusos (plusz osztályellentéttől sújtott!) szerelmi szálig és a nálunk intelligensebbre, ügyesebbre tervezett monstrummal szemben alulmaradó tudósokig, katonákig – jé, ez pedig már az Alien 4 meséje! A számos filmtörténeti utalás (az ádáz repülő pterosuridák például a Pitch Black sötétben bujkáló rémeitől kölcsönzik undok szokásaikat) mellett az alkotók, mivel jobb nem jutott eszükbe, szépen visszatérnek a kályhához: nincs olyan szörny, akinél ne lenne egy még rettenetesebb, amit megfelelő alkalommal, egy újabb metafizikus patthelyzet esetén elő lehet húzni a kalapból. Valaki me­gint megnyerte helyettünk a meccset, és ez jótékonyan elfedi a tanulságot: az ember már tehetetlen saját művével szemben, a következmények pedig bármikor felfalhatják fajunkat.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.