Film

Foggal, örömmel

Jon Turteltaub: Meg – Az őscápa

Film

Gigászoknak kell itt összecsapniuk.

A cápás filmek a biztató kezdetektől (a meglehetősen bénán Cápának fordított Jaws, a még viszonylag fiatal Spielberggel) gyorsan eljutottak a kontárok és az F kategóriás kismesterek kezébe. Ezt követően többnyire mindenki lemondóan legyintett, s a műfaj még a zsánerfilmes univerzumon belül is páriának tűnt.

Az utóbbi évtizedben azonban kitört a reneszánsz, a cápás filmek hihetetlen burjánzásnak indultak, a témák és motívumok köre meghökkentő módon gazdagodott – ki hallott korábban szellemcápáról, mocsári cápáról vagy többfejű cápáról? Nemzeti cápa? Érezhetően a mindenhol elevenen élő nép- és rémmesék logikája ihlette meg az alkotókat, akik eddig öt felülmúlhatatlan epizódban (Sharknado 1–5.) zúdítottak a nyakunkba a tornádók szele által a vízből kiragadott, többek között a kopoltyús légzés logikájának is kacagva fittyet hányó, az égből farkaséhesen lepotyogó bestiákat. Tudjuk, még korunkban is akadnak filmkészítők, akik számára a vércápás téma az önkifejezésre való ürügy lenne – említhetjük A zátony című, közepesen sikerült egzisztencialista alkotást, ám ezt nyugodtan kivehetjük érdeklődésünk fókuszából, hiszen jórészt nem is a cápákról szól. Annál izgalmasabb egy másik tradíció, az óriáscápás filmek sora – ezek a sótlan tudomány szerint rég kihalt, hivatalosan óriásfogú cápának (tudományosan meg Carcharocles megalodonnak) nevezett csúcsragadozó Lázárként megejtett feltámadása előtt tisztelegnek. A csak hiedelmekben élő lényekkel foglalkozó kriptozoológia kedvenc tárgya eddig eleven reliktumként lappangott, világunktól holmi akadályok által elzárva. Ám az oktalan tudósok hübrisze rendre ránk szabadítja a kora pleisztocén óta kissé megéhezett csúcsragadozót: többnyire nem is egyedül, elvégre társaság nélkül unalmas az élet.

A valószínűtlen paleontológiai randevúkból születő „versus” filmek előtt hajt fejet a Meg – Az óriáscápa című friss alkotás; elődeinél jóval nagyobb költségvetésből készült, így egy sokkal hihetőbb, plasztikusabb, életszerűbb szörnyet varázsol elénk, miközben üdvözlendő módon megőrzi az Y kategóriás előfutárok színészválasztási gyakorlatát. De ne legyünk igazságtalanok, hiszen a romantikus és egyéb kalandfilmek (A nemzet aranya, A varázslótanonc és természetesen az opus magnum: Kicsi kocsi Hollywoodban) rendezőjeként híressé lett Jon Turteltaub tisztában van vele, hogy a néző rangadóra érkezett, kezében tökit-szotyit-popcornt szorongatva, és a megacápafilmek El Clásicója (a Megben többször is megidézett Megacápa az óriáspolip ellen) logikáját követve gigászoknak kell itt összecsapniuk. Ha még volna videóforgalmazás, akkor a filmet Jason Statham a Megalodon ellen címen forgalmaznák, amúgy joggal, hiszen az ezer­arcú brit színművész sokkal technikásabb versenyző, mint Meg némelyik korábbi ellenfele, például a kissé bénán animált Krokoszaurusz.

Ez a mozi kalandot, klausztrofóbiát, rettenetet és csattogó szörnyfogsort prezentál nekünk, ezzel örvendetesen visszaröpít azokba a premodern időkbe, amikor még az emberi faj megérdemelt helyén, a táplálékpiramis alsó grádicsain foglalt helyet. Ráadásul teljesíti azokat a nézői elvárásokat is, hogy a rémnek kellően jó étvággyal kell nassolnia a mellékszereplőkből – a végére, mintegy desszertnek hagyva, a legnagyobb ripacsokat.

A rendező közelmúltbeli interjúiban sokat panaszkodott amiatt, hogy a sajátja helyett egy vértől kevésbé iszamos és gusztustalan halálnemekben szegényebb verzió került a mozikba – legalább lesz miért várni a DVD-kiadást. A sok (nemes és kevésbé nemes forrásokat egyaránt célzó) idézgetés közben azért még a végső változatban is akadnak morbid humorban bővelkedő jelenetek, hiszen filmünk egyfajta fekete komédia, az általában a cápás és konkrétan óriásszörnyes filmek fordulatain élcelődő parafrázis kíván lenni, és ezt a célt végül többé-kevésbé el is éri.

Azt viszont alá kell írnunk, hogy egyetlen kockája sem tudja felülmúlni az abszurd óriás­cápás filmek legnagyobb, egyben ordítva röhögtetős jelenetét – amikor a Megacápa az óriáspolip ellen kockáin a cápa helyből kilométerekre ugrik ki a vízből, hogy kettéharaphasson egy utasszállító repülőt.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?