Film

Régi motoros

Mission: Impossible – Utóhatás

  • - kg -
  • 2018. szeptember 9.

Film

Párizs, Franciaország, helyi idő szerint valamikor délután. Egyik járókelő a másikhoz: Ne haragudjon, möszjő, hogyan jutok el az operába? Gyakorolni, sokat gyakorolni!

A párizsi operaházba metróval is el lehet jutni, de Tom Cruise, az örök stréber és javíthatatlan perfekcionista, aki közvetlenül a világrajövetele után körbefutotta a szülészet épületét és csak ezután sírt fel, szóval Tom, a született atléta természetesen a gyakorlást választotta; szokásos hangszerén, egy nagy teljesítményű BMW-motoron közelíti meg a Palais Garnier-t, nyomában a francia rendőrség operabarát motorosaival. Cruise-t ezért szeretjük; ő az operába is motoron jár, kaszkadőrt és bérletet nem használ, maga üli meg, amit meg kell ülnie, az ő filmjeiben máshogy berregnek a motorok is – azok is érzik, hogy ki kell tenniük magukért. De Tom nemcsak nemzetközi kém, a jó ügyek fáradhatatlan bajnoka és vadakat terelő juhász (utóbbi persze csak álöltözet, elvégre ez egy Mission: Impossible film), hanem a kultúra nagykövete is, ezért a párizsi buli után a Tate Modern tornyára kapaszkodik fel – ez is egy módja a tárlatlátogatásnak.

És az is egy módja a filmkészítésnek, amit Tom csinál, és amiben nincs nála jobb: hol a lábát törve ugrik épületről épületre, hol 25 ezer láb magasból veti ki magát egy röpzajból. Ha mindeközben Lalo Schifrin fenomenális zenéje szól, akkor Mission: Impossible filmet látunk, ha másé, akkor alighanem egy másik Cruise-filmben vagyunk, mindegy is, ma (helyi idő szerint délután) a tetőről tetőre való ugrásban nincsen nála nagyobb színész.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.