Film

Régi motoros

Mission: Impossible – Utóhatás

  • - kg -
  • 2018. szeptember 9.

Film

Párizs, Franciaország, helyi idő szerint valamikor délután. Egyik járókelő a másikhoz: Ne haragudjon, möszjő, hogyan jutok el az operába? Gyakorolni, sokat gyakorolni!

A párizsi operaházba metróval is el lehet jutni, de Tom Cruise, az örök stréber és javíthatatlan perfekcionista, aki közvetlenül a világrajövetele után körbefutotta a szülészet épületét és csak ezután sírt fel, szóval Tom, a született atléta természetesen a gyakorlást választotta; szokásos hangszerén, egy nagy teljesítményű BMW-motoron közelíti meg a Palais Garnier-t, nyomában a francia rendőrség operabarát motorosaival. Cruise-t ezért szeretjük; ő az operába is motoron jár, kaszkadőrt és bérletet nem használ, maga üli meg, amit meg kell ülnie, az ő filmjeiben máshogy berregnek a motorok is – azok is érzik, hogy ki kell tenniük magukért. De Tom nemcsak nemzetközi kém, a jó ügyek fáradhatatlan bajnoka és vadakat terelő juhász (utóbbi persze csak álöltözet, elvégre ez egy Mission: Impossible film), hanem a kultúra nagykövete is, ezért a párizsi buli után a Tate Modern tornyára kapaszkodik fel – ez is egy módja a tárlatlátogatásnak.

És az is egy módja a filmkészítésnek, amit Tom csinál, és amiben nincs nála jobb: hol a lábát törve ugrik épületről épületre, hol 25 ezer láb magasból veti ki magát egy röpzajból. Ha mindeközben Lalo Schifrin fenomenális zenéje szól, akkor Mission: Impossible filmet látunk, ha másé, akkor alighanem egy másik Cruise-filmben vagyunk, mindegy is, ma (helyi idő szerint délután) a tetőről tetőre való ugrásban nincsen nála nagyobb színész.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.