Ha sírtál a Bambin, ne nézd meg!

  • Demény a kötsög
  • 2014. május 30.

Film

Miért ne nézzük meg Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjét? Demény, a kötsög, a szupersztár kutyablogger a cannes-i győztes kutyás filmről. Vigyázat, a cikk a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz!

Iszonyú sajtóőrület van az új magyar film, a Fehér isten körül. Kissé be is gurultam, hogy holmi négylábúak a celebkirályságomra törnek. Manapság elég egy aprócska moziszerep, és bárkiből lehet sztár? Egy írótehetség, mint én, az már smafu? Így háborogtam, mikor a film forgalmazója, elismerve hatalmamat és nagyszerűségemet, meghívott a sajtóvetítésre. Nyilván nem mentem el. Felfoghatatlan, hogy kerülhet forgalomba kutyás film Magyarországon, amiben én nem szerepelek. Elküldtem Gazdit, nézze meg, és számoljon be róla, kell-e féltenem a hírnevemet.

false

Gazdi pedig megnézte. Már amikor nyitva volt a szeme, mert a film egy végeláthatatlan borzalom, körülbelül két pillanat van benne, mikor mosoly szalad a szád szélére, egyébként pedig a megkínzott, fellázadt kutyafalka és Hagen története úgy gázol át rajtad, hogy feleszmélni sincs időd.

Egy mancsnyi szpojlert megengedek magamnak, és néhány szóban összefoglalom a lényeget: kocsiból utcára tesznek, üldöznek, húsvágó bárddal fenyegetnek, eladnak, kínoznak, ütnek, harcoltatnak, gyepire visznek, halálra ítélnek, géppisztollyal lőnek rád. És nincs egyetlen kétlábú sem, aki segítene. Mert korcs vagy. Gazdi szerint a filmet nem így kell nézni, hanem szimbolikusan, és így az egész egy könyörtelen társadalomkritika, és pont ettől van hatással a nézőre, mert nincs benne feloldozás. Ugyan már, hogy lehet egy filmet „szimbolikusan nézni”? Nekem aztán senki ne mondja, hogy ez csak a fantázia szüleménye. Engem is dobtak kocsiból utcára, én is kóboroltam és kukáztam. (Mondjuk, azt még mindig szoktam.) A zállatvédelem napi szinten küzd a kutyaviadalok ellen, tök sok haverom van, aki még mindig gyepin várja a gazdit vagy a halált. Ha ezt mind látod a hétköznapokban, nem tudod úgy nézni a vásznon, hogy ne azt jelentse, ami. Külföldön ez biztos tök egzotikus, hogy a kutyákat kidobják a kétlábúak, meg lopkodják, és mindenféle kínzásokkal vadítják, hogy kemény legények legyenek a ringben, de én ismerek olyanokat, akiket ilyen helyekről mentettek meg. Az ő életük nem csak egy film. Nem kitaláció. Nem szimbólum.

false

A színészi munkára nem lehet panasz, mondjuk az ebek durván lejátszották a kétlábúakat a vászonról, de ez alap. Nyilvánvalóan ebben is sokkal tehetségesebbek vagyunk nálatok, nem beszélve arról, hogy a gázsink is kevesebb. Az mondjuk teljességgel felfoghatatlan, én hogy maradtam le a főszerepről. Nem akarom kisebbíteni Hagen teljesítményét, mert még Lassie-nél is nagyobb színész, de azért lássuk be, hogy jóképűségben nem érhet utol. Hiába is pózolt Cannes-ban, csak a puhap*csök hordanak csokornyakkendőt.

Az én megjelenésem nyilván új színeket hozott volna a filmbe, például kidolgozottabb szerelmi szálat, hiszen nemcsak vérszomjas ebek rohantak volna a sikítozó Budapesten, hanem rajongó hosszúcombúak, utánam. Persze, értem én, hogy túl tökéletes vagyok keveréknek, de hát kicsinyesség ilyen apróságon fennakadni…

false

Gazdi szerint emeljem ki, hogy a film egyedülálló módon több mint 200 kutyát mozgatott a forgatáson, mindenféle gagyi digitális trükk nélkül, ami eszméletlen munka, és pacsi a kutyatrénereknek! Most mi ebben a nagy cucc? Vegyél elő egy szem töpörtyűt, és én is bármit megcsinálok. Ami igazán fontos, hogy ezek az ebek mind menhelyi kutyák! Nincs ennél jobb módszer leszámolni azzal az ostoba tévképzettel, hogy az örökbe fogadott ebeket nehezebb tanítani, meg nem olyan okosak, mint a pedigrések, mert ez tök hüjjjeség. Mi, gyepis kutyák egyszerűen zseniálisak vagyunk. Főleg én, aki felfoghatatlan módon nem kerültem bele ebbe a filmbe… Hö?

A filmben szereplő kutyákat a stáb segítségével gazdához adták. (Már ezért megérte, nem?) Alig egy páran keresik még a gazdit, szóval lehet még egy kis esélyetek arra, hogy filmsztár legyen a házi kedvenc (örökbefogadás itt). Már, ha el tudod képzelni, hogy végignézed moziban, ahogy egy rendőr hidegvérrel lelövi a kutyádat.

A Fehér isten kutyás film, de nem kutyásoknak. Annyi borzalom van benne, amennyit nem bír el egy olyan kétlábú, aki tudja, mit jelent gazdinak lenni, aki látott már gyepmesteri telepet belülről, akinek segítségre szoruló ebekkel van tele a Facebook-oldala. Ha sírtál a Bambin, ezt ne nézd meg! A Fehér isten nem kedvesen szomorkás, mint a Marley, nem pityeregni fogsz rajta, hanem bedobod a szíved egy húsdarálóba. Én szóltam.

Ja, és üzenem Mundruczó Kornélnak, hogy kutyás filmet csinálni nélkülem, Demény, a kötsög nélkül olyan, mint a zsírszegény töpörtyű. Teljesen értelmetlen.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.